Kint a szabadban két pici láb tipeg egymás után, valami érdekes, új játék felé. Lassan kinyúlik egy parányi „pracli”, hogy félénken megérintse az idegent, majd felbátorodva közelebbről is szemügyre veszi, lassan a szájához emeli az ismeretlen szépséget, kóstolgatni és rágni kezdi. A legtöbbször időben érkezik az anyai intelem: „Azonnal köpd ki! Ezt nem szabad megenni!”
Mérgező bogyók
A mérgezést a növény sejtjeiben található vegyi anyagok és azok bomlástermékei idézik elő. A legtöbbször a szülők nagy része sem tudja, mely növények rejtik a veszélyt, vagy éppen ellenkezőleg, eltúlozzák azt. A régi közmondás ebben az esetben is igaznak bizonyul: „Nem eszik olyan forrón a kását! Ha csemeténk valóban csak megkóstolta valamelyik „méregzsákot”, az esetek nagy többségében – 1-2 növény kivételével – tünetmentesen is megúszhatja a veszélyes kalandot.
A több és veszélyesebb méreganyagot tartalmazó növények nem feltétlenül jelentenek nagyobb veszélyt a gyerekekre.
A kicsik figyelmét leginkább a feltűnő termés vagy virágdísz kelti fel. Egy régi német felmérés szerint a gyerekek körében a hóbogyó (Symphoricarpos) termése a legkedveltebb. A lombtalan ágon is díszítő fehér vagy rózsaszínű bogyót, gyermekfejjel szinte minden ember megkóstolta már.
Az esetek nagy részében először és utoljára. A mérgező bogyó ugyanis olyan keserű, hogy a legtöbb gyerek sírásra görbülő szájjal köpi ki, szinte azonnal. Még a „hősiesebbeknek” is több bogyót kellene magukba erőltetniük ahhoz, hogy a mérgezés tünetei, a hányás, a hasmenés jelentkezzenek.
A magyal (Ilex) élénkpiros bogyói már sokkal veszélyesebbek. Kettőnél több bogyó elfogyasztása a kisgyerekeknél már hányással, súlyos hasmenéssel jár, és 20-30 bogyó szétrágása halálos adag is lehet.
Ugyancsak feltűnő, de sokkal kevésbé veszélyes a közönséges kecskerágó (Euonymus europaeus) termése. A növénnyel inkább vadon találkozhatunk, kertekbe ritkábban ültetik betegségre való hajlama miatt. A termés mellett, mely nagy adagban hányást, hasmenést okozhat, a növény minden része mérgező.
A loncok (Lonicera), bangiták (Viburnum) piros termései ugyancsak feltűnőek, de ezek már kevesebb méreganyagot tartalmaznak.
Veszélyes örökzöldek
Kevesen tudják, hogy a kertekben előszeretettel növesztett tűlevelű örökzöldek nagy része is mérgező. A tiszafa (Taxus) minden része mérgező, kivéve a piros magköpenyt, melyet a madarak előszeretettel fogyasztanak. Az édeskés ízű bogyót, az ember is megeheti, feltéve, ha a kemény magot kiköpi. Sajnos a gyerekek nem mindig tesznek így.
A mérgezés veszélyességét csökkenti, ha a mag egészben, szétrágás nélkül kerül az emésztőrendszerbe. 20-30 mag szétrágása azonban már halálos adag lehet. Szerencsére a kemény mag szétrágása olyan nehéz feladat, hogy a legtöbb esetben egyet sem sikerül a lurkóknak összerágni, így a kockázat is csökken.
Kerti növények
A borókák (Juniperus) kék bogyóit kevesebben kóstolgatják, erősen mérgező hajtásai pedig szúrósak, így a gyerekeknek már letépni is nehéz őket, nem hogy összerágni. A tujafajok (Thuja) veszélyességét is csökkenti, hogy apró, kemény vagy fás tobozuk nem egy ínycsiklandozó falat benyomását kelti, ezért az „étlapon” nem is áll a kedvencek között.
Bizonyított tény, hogy a legkisebb veszélyt a levelükkel mérgező növények jelentik, mert ezek nem hívják fel magukra a gyerekek figyelmét.
Idetartozik a közkedvelt puszpáng (Buxus) és a barátcserje (Vitex) is. A borostyánnak (Hedera), a babér-meggyeknek (Prunus laurocerasus), a fagyalnak (Ligustrum), az ecetfának (Rhus), a törpemandulának (Prunus tenella) és a rekettyéknek (Cytisus) a levelén kívül a termése és kérge is görcsöket, fulladást, hasmenést vagy hányást okozhat, ha a gyerekek nagy mennyiségben dézsmálják meg.
Az egyik legismertebb mérgező növény az aranyeső (Laburnum), mely az akácra emlékeztető, sárga színű virágaival hívja fel magára a figyelmet. Nemcsak a virág, hanem a termés kis mennyiségű elfogyasztása is súlyos problémákat okozhat.
A kerti növényeken kívül, két szobanövényt is érdemes megemlíteni.
A sok lakásban díszítő buzogányvirág (Diffenbachia) az egyik legveszélyesebb mérgező növény. Elég, ha a gyerek csak beleharap a levelébe vagy a szárába, szinte azonnal feldagadhat a nyelve és a szája annyira, hogy beszélni sem tud. Már kis mennyiségben is fulladást okozhat. A növény sejtjeiben ugyanis apró kristályok vannak, amik tépésre, rágásra millió láthatatlan tű formájában fúródnak a velük érintkező felületbe.
A buzogányvirághoz képest a tarka levelű kroton (Codiaeum) „gyenge kezdőnek” tűnik, mert „csak” súlyos bőrkiütést, fájdalmas bőrgyulladást okozhat a növény szárából, leveléből kifolyó tejnedv.
A mérgező növények bizonyítottan kisebb veszélyt jelentenek gyermekeinkre, mint például a közlekedés. A veszély azonban létezik.
Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy a növények száműzésével, a veszély elhallgatásával próbálja meg védeni gyermekét, avagy pont ellenkezőleg, tudatosítja a gyerekben a veszélyt, és azt, hogy a dísznövények nem éhségünk csillapítását szolgálják. Ez utóbbi esetben a kicsik ismeretanyagának, tudásának bővülése mellett a „mérges szépségek” veszélyességük ellenére is környezetünk dekoratív színfoltjai maradhatnak.
