A mexikói bambuszpálma legfeljebb egy méter magas lehet, így a lakásban bárhol találhatunk neki helyet. Szinte mindenhol jól fejlődik, még a központi fűtést és a rossz fényviszonyokat is elviseli.
Bambuszpálma jellemzői
A mexikói bambuszpálma (Chamaedorea elegans) a legkisebb, ugyanakkor a legkedveltebb pálmák egyike. Népszerűsége elsősorban azzal magyarázható. hogy az átlagos lakóterek két nagy hátrányát, a fűtött szobák viszonylag száraz levegőjét és a kedvezőtlen fényviszonyokat is jól tűri. A kereskedelmi forgalomban ezt a pálmát több méretben kínálják, a 10-15 cm-es, fiatal növényektől egészen az 50 cm-es, idősebb példányokig.
A pálmalevelek sok apró, keskeny, világoszöld szárnyalt levélkéből épülnek fel. Az elszáradt levelek megfásult részei lassan törzset alkotnak, bár ez a folyamat nagyon hosszú ideig tart. A növény törzsénél szinte folyamatosan fejlődnek hajtások, ezáltal dúsabbnak hat. E hajtások jól felhasználhatók a növény szaporításakor is.
A szárnyalt levelek a sárgás levélnyél két oldalán párosan helyezkednek el. A levélhónaljból kiinduló, zöld virágszárakon jelentéktelen, sárga virágok ülnek. Ezek kissé a mimóza virágára hasonlítanak.
A mexikói bambuszpálma a folyosón vagy valamilyen egyszerű bútoron önállóan elhelyezve szépen mutat, mert elegáns formája így érvényesül legjobban. Díszes kaspóban más virágok társaságában veszít díszítőértékéből. Ne tegyük a növényt teljesen árnyékos helyre, mert némi világosságra még neki is szüksége van. A száraz levegőt meglehetősen jól tűri, de azért ügyeljünk a betegségek megjelenésére, hiszen ezek kialakulása éppen az ilyen körülmények között a legvalószínűbb.
Más fajok
A leggyakoribb faj a mexikói bambuszpálma. Néha láthatunk más fajokat is, amelyek csak kis mértékben különböznek ettől a fajtól.
A Chamaedorea elatior úgyszólván a legnagyobb testvér. Ez a faj erőteljesebb növekedésű, levelei akár 90 cm-re is megnőhetnek.
A Chamaedorea fragans külsőleg teljesen különbözik a többi fajtól. A 60-80 cm hosszú pálmalevelek csak a levelek végén szárnyaltak. Az egyes levelek közvetlenül a tőből indulnak.
A Chamaedorea oblongata abban különbözik a többitől, hogy nem nevel gyökérhajtásokat. Külsőleg törékenyebb növény benyomását kelti, de ugyan olyan ellenálló, mint az előbb említett fajok.
Bambuszpálma szaporítása
A mexikói bambuszpálma szaporítása meglehetősen egyszerű, és általában a gyakorlattal nem rendelkező hobbikertészek próbálkozásait is siker koronázza.
1. Vegetatív szaporítás
A vegetatív, vagyis a hajtásrészek segítségével történő szaporítás a legegyszerűbb. Ez esetben a növény tövénél fejlődő hajtásokat használjuk fel. Ezeket a sarjhajtásokat vágjuk le, és ültessük őket külön-külön jó vízáteresztő képességű, tápanyagokban gazdag földbe. Előtte érdemes őket gyökérképződést serkentő hormonporba mártani.
A cserépre borított, szellőzőnyílásokkal ellátott fóliával a növénykék számára melegházi klímát teremthetünk. Ha a növény fejlődésnek indul, vegyük le a fóliát. Kezdetben öntözzük rendszeresen, és permetezzük vízzel is.
2. Generatív szaporítás
Generatív, azaz ivaros szaporításnál a növényt magról szaporítjuk. A mexikói bambuszpálma magját szinte mindenhol megvásárolhatjuk. Ezeket homok és virágföld keverékébe vessük el. A magok a csírázáshoz párás levegőt és alulról jövő meleget igényelnek.
A legjobb, ha a “melegházat” langyos fűtőtestre tesszük. Ez a módszer általában meghozza a várva várt eredményt.
Bambuszpálma gondozása
A mexikói bambuszpálma lassan nő, ezért ideális szobanövény. Több évig ugyanazon a helyen hagyhatjuk, egy méternél nem nő magasabbra. Már a fiatal pálmán is megjelennek a fürtökben elhelyezkedő, apró virágok, amelyeknek azonban nincs illatuk. A virágokból borsószerű termések fejlődhetnek.
Árnyékos helyen érzi magát a legjobban, a közvetlen napsütés megperzseli a leveleit. A nyári magas hőmérsékletet a növény nagyon jól bírja. Télen azonban ne tartsuk 15-18 °C-nál melegebb helyiségben. Nyáron nem igényel sok vizet, télen pedig még annál is kevesebbet. Néha mossuk le nedves ruhával a leveleket, vagy permetezzük őket vízzel.
Márciustól augusztusig havonta egyszer adjunk neki alacsony koncentrációjú tápoldatot. Átültetnünk csak akkor kell, amikor a gyökerei már kilátszanak a földből. Az átültetéshez jó vízáteresztő képességű, enyhén meszes, humuszban gazdag talajt válasszunk.
Csak az öreg, elszáradt leveleket vágjuk le a törzstől körülbelül egy centiméter távolságban.
