Tiszafa (taxus)
A tiszafa változatos színének és alakjának köszönhetően sokoldalú növény.
Tiszafa jellemzői
A tiszafa nagyon hosszú életű örökzöld, kétlaki növény. Ez azt jelenti, hogy a nővirágok és a hímvirágok különböző növényeken nőnek. Csak a nővirágok hoznak piros magköpenyű magokat. A hajtások és a magok az emberre és a lovakra mérgezők.
A metszést jól tűrő tiszafa már a barokk kertművészetben is fontos szerepet játszott, ma is szívesen ültetik sövénynek és keretnek.
Közönséges tiszafa
A közönséges tiszafa (Taxus baccata) sok fajtája kapható. Az ‘Aurea Variegatá’- nak sárgászöld, csíkos tűlevelei vannak, bokros növekedésű, 3-4 m magasra nő. A ‘Fastigiata Aureomarginatá’-nak sárga szélű, zöld tűlevelei vannak, oszlopszerű növekedésű, 3-5 m magasra nő.
A ‘Fastigiata’ hasonló növekedésű, de feketészöld tűleveleket hoz. A ‘Fastigiata Robustá’-nak valamivel világosabb tűlevelei vannak, és feszesebben oszlopszerű növekedésű. Sötétzöld tűleveleket hoz a ‘Dovastoniana’, amely fás növekedésű és lecsüngő ágú, és 8 m magasra és szélesre nő; a ‘Repandens’, amely 0,5-1 m magas, széles párna alakú és lecsüngő; valamint a ‘Nissen’s Kadett’, amely széles tölcsérre emlékeztet és 3-4 m magasra nő.
Japán tiszafa
A japán tiszafának (Taxus cuspidata) kevesebb fajtája kapható. A ‘Nana Variegata’ fajta, amelynek csúcsai sárgák, bokros növekedésű és csak 0,5-1,5 m magas. A két fajta keresztezéséből jött létre a hibrid tiszafa (Taxus x media). Legismertebb fajtája a 3-5 m magas ‘Hicksii’, amely oszlopos növekedésű, és fakózöld levelei vannak.
Tiszafa ültetése
Változatos alakjának és árnyék-, valamint metszéstűrésének köszönhetően a tiszafa sokoldalúan használható.
A magas, oszlopos és fás növekedésű fajták kiválóan mutatnak magányos faként. Akkor a legszebbek, ha nem metsszük őket. Cserjék csoportjában minden fajta jól érzi magát. Virágos cserjék mellett különösen szépen hatnak.
Szép látványt nyújtanak magasabb cserjék aljnövényzeteként a bokros növekedésű, alacsony fajták. A tiszafa sövénynek is kiváló. Erősen visszavágva vagy metszés nélkül is társíthatjuk díszcserjékkel.
Ültetés lépései
1. Ássunk ki olyan mély és kétszer olyan széles ültetőgödröt, mint a tiszafa gyökérlabdája. Javítsuk a földet komposzttal.
2. Vegyük ki a tiszafát a cserépből. Lazítsuk meg a gyökérlabda külső részét, és bogozzuk ki a gyökereket.
3. Helyezzük a gyökérlabdát a gödör közepébe. A felső széle talajszintben legyen.
4. Töltsük fel javított földdel a gyökérlabda környékét. Nyomkodjuk le a földet, és alaposan öntözzük meg a növényt.
5. Napos-szeles helyen állítsunk fel szélfogót karókból és zsákvászonból, amíg a növény meggyökeresedik.
A metszést lehetőleg úgy végezzük, hogy a helyét eltakarják a felette lévő hajtások.
Tiszafa gondozása
A tiszafa egyszerűen gondozható örökzöld tűlevelű növény. Szeptembertől piros bogyókat terem. Napfényben és félárnyékos helyen tenyészik, de télen a közvetlen napfény kiszáríthatja. Jó vízáteresztő, meszes talajt igényel, amely nem tartalmaz pangó vizet. A meggyökeresedett tiszafa a szárazságot is tűri.
Tavasz – ültetés és tisztítás
Azonnal ültessük ki a palántát, amint a talaj megmunkálhatóvá válik. A meggyökeresedett növényekről távolítsuk el az elszáradt, barna hajtásokat.
Nyár – metszés
A tiszafasövényt, -kupot vagy -gömböt júniusban vagy júliusban metsszük. Ezután már nem hajt erősen, és tavaszig megmarad a formája.
Ősz – ültetés és öntözés
Meleg éghajlaton ilyenkor is elültethetjük. Napos helyen az első fagy beálltáig alaposan öntözzük, hogy a fagy, a szél és a nap ne szárítsa ki.
Kártevők és betegségek
A barna tűlevelek és az elhaló hajtáscsúcsok pajzstetű-fertőzésre utalnak. A vörösesbarna kártevők kiszívják a növényi nedveket. Megelőzésképpen alaposan öntözzük meg a tiszafát, és takarjuk körülötte a talajt. A fertőzött hajtásokat távolítsuk el vagy permetezzük paraffinolaj-tartalmú szerrel.
