Tópartifű fajták (Rodgersia)

A tópartifű virágfürtjeiről felismerhető a tollbugával való rokonság.

Tópartifű jellemzői

A tópartifű öt faja és több fajtája alkalmas kerti tenyésztésre. Ezek mutatós, magas és bokros növekedésű évelők nagy, tenyeresen összetett, redős, mélyen erezett levelekkel, melyek hosszú szára vastag, kúszó rizómákból nyúlik ki. Júniustól júliusig hosszú, enyhén lecsüngő virágfürtjeik is szép látványt nyújtanak.

Sárgás tópartifű

A sárgás tópartifű (Rodgersia podophylla) 90-120 cm magasra nő. Öt részből álló levelei enyhén csillogóak és átlagosan 50 cm hosszúra nőnek. Jellegzetes bronzszínű rügyeit barna molyhok borítják. Hosszú virágfürtjei krémszínűek. Fontosabb fajtái közé tartozik a ‘Pagode’, a ‘Smaragd’ és a fiatal korukban vöröses-barna színezetű leveleket hozó ‘Rotlaub’.

Tenyeres tópartifű

A tenyeres tópartifű (Rodgersia pinnata) ugyan-olyan magasra nő, de hat-kilenc részből álló leveleket és vöröses szárakat hoz. Virágfürtjei gazdagon elágaznak, 1 m magasra is nőhetnek, és a tiszta faj esetén vörösesek. Az ‘Alba’ fehér, a ‘Rubra’ mélyvörös, a ‘Superba’ halvány rózsaszín virágokat hoz. Ez utóbbit gyakran önálló fajként tartják számon (kínai tópartifű, Rodgersia henrici), ősszel sötétvörös magtokokat hoz.

Nagytermetű tópartifű

A nagytermetű tópartifű (Rodgersía aesculifolia) 70-180 cm magasra nő, hét részből álló levelei a gesztenye leveleire emlékeztetnek. Fehér virágfürtjei a 70-100 cm-es hosszúságot is elérik.

A Rodgersia purdornii hat vagy hét részből álló leveleket hoz, amelyek kihajtáskor vörösesbarnák és kifejletten 75 cm hosszúak is lehetnek. Ez az évelő legfeljebb 120 cm magasra nő. Egy méter hosszú virágfürtjeiből barnás magtokok fejlődnek ki.

Bodzalevelű tópartifű

A bodzalevelű tópartifű (Rodgersia sambucifolia) 60-90 cm-es magasságával a legalacsonyabb faj. Jellemzői a három-öt párból álló szárnyalt levelek és a tömött, fehér virágfürtök. A ‘Rothaut’ fajta barnásvörös rügyeket hoz.

Tópartifű ültetése

Ültetési időszak: tavasz

1. Válasszunk nyirkos, félárnyékos helyet. Ássuk ki a gyeptéglát, és lazítsuk fel a talajt 30 cm mélyen.

2. Ássunk egy nagy ültetőgödröt. A kiásott földet keverjük össze levélkomposzttal és érett istállótrágyával.

3. Tegyük vissza a gazdagított föld egy részét az ültető gödörbe. A homokos talajba keverjünk csontlisztet is.

4. Ha szükséges, ültetés előtt öntözzük meg a tópartifüvet. Fordítsuk meg a cserepet, és alulról nyomjuk ki a növényt.

5. Lazítsuk meg a gyökereket. Helyezzük a növényt a gödörbe, és nyomkodjuk le a földet. Terítsünk a növény köré aprított fakérget.

A kerti tó melletti nagy kövek jól illenek a növény hatalmas leveleihez, és hűvös árnyékot nyújtanak a gyökereinek.

Tópartifű gondozása

A tópartifű egyszerűen gondozható évelő növény. Júniustól júliusig virágzik. A napfényt csak magas levegő- és talajnyirkosság esetén tűri, például a kerti tó partján. Nyirkos, humuszos talajt igényel. Tápanyagban gazdag tápközegre van szüksége.

Tavasz – ültetés és gondozás

Megfelelő ültetési időszak. Az öregebb évelőket is ilyenkor oszthatjuk: ássuk ki a növényt és osszuk, vagy vegyünk le róla gyökérdugványokat, és neveljük őket palántanevelő cserépben. A meggyökeresedett növényeket trágyázzuk komposzttal és csontliszttel.

Nyár – gondozás

Szükség szerint öntözzük, a talaj legalább 20 cm mélyen legyen nyirkos. Takarjuk a talajt, hogy tartsa a nedvességet. Virágzás után távolítsuk el a virágfürtöket.

Ősz – téli védelem

Tenyérnyire vágjuk vissza a növényt. Takarjuk avarral, és hidegebb éghajlaton tegyünk rá rőzsét is.

Kártevők és betegségek

A közvetlen napsütés vagy az erős szél miatt a leveleken elszáradt, elhalt részek keletkeznek, vagy megbarnul a szélük. Vízhiány esetén a levelek és a virágok összepöndörödnek vagy lehullanak. Azonnal öntözzük meg a növényt, vagy ássuk ki és ültessük megfelelő helyre.