A padlizsán (Solanum melongena)

A padlizsán hazánkban is egyre népszerűbb zöldségféle, mely a paprika, a burgonya, a paradicsom és a dohány rokona.

Padlizsán jellemzői

Tojásgyümölcsnek vagy török paradicsomnak is nevezik. Alapvetően meleg éghajlati növény, ám néhány új fajtájának köszönhetően a hűvösebb éghajlatú területeken is megterem. Sikeres termesztésének feltétele a hosszabb időszakon keresztül tartó napsütéses és meleg időjárás.

A padlizsán (Solanum melongena) hazájában, Dél-Ázsiában őshonos növényként vadon növekszik, ám termesztése során általában egynyári növényként kezelik. Trópusi és szubtrópusi gyökerei miatt a padlizsán viszonylag magas hőmérsékletet igényel, hasonlóan a paradicsomhoz és a paprikához. Növekedése intenzitása szempontjából a 21-30 °C közötti hőmérséklet a legideálisabb, hűvösebb időben lassabb a fejlődése.

A paradicsomhoz és a paprikához hasonlóan a padlizsánok is magasra, kedvező környezetben akár 90 cm-re felnyúló száron és annak ágain fejlődnek ki és lógnak le róluk.

Mivel a növénynek meleg talajra van szüksége, a padlizsánt általában 6-8 hetes palántaként szokás megvásárolni a kiültetéshez, de amennyiben otthon magunk kívánunk palántázni, a magokat a növény kiültetése előtt mintegy két hónappal el kell vetni. A komposztált trágyával dúsított emelt ágyások ideális termőhelyek a padlizsán számára, mert a talaj így gyorsabban felmelegszik. A padlizsán kiválóan alkalmas virágládába is, kiváltképp a manapság kapható sok díszfajtája, amelyek gyümölcse bár ehetetlen, tarka mintázatuk vonzó díszítőeleme lehet a kertnek vagy terasznak.

Bár a padlizsán általában szép sötétlila színű, színük, méretük és alakjuk fajtától függően változhat, a fehértől a liláig, a kerekdedtől a hosszúkásig, a kicsitől a nagy gyümölcsig.

Padlizsán termesztése

A magokat beltérben szaporítóládába vagy tőzegcserépbe is ültethetjük 8-9 héttel a várható utolsó tavaszi fagy előtt, körülbelül február végén, március elején. A magok 21-32 °C közötti hőmérsékleten gyorsan csíráznak. Ha nem szeretnénk a magok csíráztatásával bajlódni, alternatív megoldásként vásárolhatunk 6-8 hetes palántákat is közvetlenül a kiültetés előtt. A padlizsánpalántákat csak akkor szabad a kertbe kiültetni, amikor fagy már biztosan nem várható.

Palánták vásárlása esetén figyeljünk rá, hogy csak kiváló minőségű példányokat vegyünk, ne vásároljunk magas, nyurga vagy már virággal rendelkező palántákat, mert ezeknek alacsonyabb lesz a terméshozamuk.

Az ültetési hely kiválasztása és előkészítése a kertben

A legjobb eredmény elérése érdekében a lehető legnaposabb helyet válasszuk a kertünkben. A padlizsán a legjobban jó vízelvezetéssel bíró homokos-agyagos vagy agyagos talajban nő, meglehetősen magas szervesanyag-tartalommal.

A padlizsán a könnyű, humuszban gazdag, jó vízelvezetésű, meleg talajt kedveli. A kora tavaszi vetésnél a növény a könnyű homokos talajon fejlődik legjobban, a későbbi kiültetésnél a meglehetősen magas szervesanyag-tartalommal bíró homokos-agyagos talaj a legkedvezőbb. Csapadékosabb vagy rossz vízelvezetésű területeken a padlizsánt emelt ágyásokba célszerű ültetni. A legjobb növekedés érdekében a talaj pH-jának 5,8 és 6,5 között kell lennie. A fagyveszély elmúltával a padlizsán palánták kiültetése előtt kb. két hétig használjunk fekete műanyag talajtakarót a talaj melegítésére. A padlizsán számára közepes mennyiségű műtrágya szükséges. Körülbelül egy héttel a kiültetés előtt keverjünk el az ágyásban kb. 3 cm érett istállótrágyát vagy általános műtrágyát. (10 négyzetméterenként kb. 1 kg-ot használjunk.)

Ha a padlizsánt nem ágyásban, hanem ládában vagy cserépben termesztjük tovább, használjunk sötét színű edényt, amely több napfényt nyel el. Minden növénynek legalább 20 literes (vagy nagyobb) cserépre van szüksége, amelyeket a kert teljesen napos részén kell elhelyezni, hogy a méhek beporozzák őket. A betegségek elkerülése érdekében az ültetéshez használjunk prémium cserepes földkeveréket.

Padlizsán palánta ültetése

Kiültetéskor a kb. 10 cm magas palántákat az ágyáson belül 60-70 cm távolságra ültessük egymástól, az egyes ágyások közötti távolság pedig kb. 1 méter legyen. Ültetés után jól öntözzük meg a palántákat. Tegyünk köréjük egy réteg mulcsot a nedvesség megtartása és a gyomok távoltartása érdekében. A növényeket a kiültetéskor rögtön karózzuk ki (3-5 cm-re a növénytől), hogy támaszt biztosítsunk számukra a felfutáshoz és elkerüljék a talaj későbbi megbolygatását. Hidegebb területeken érdemes megfontolni a sortakaró használatát a padlizsánok védelme és melegen tartása érdekében. Meleg napokon nyissuk ki a sortakarók végét, hogy a méhek be tudják porozni a növényeket.

A padlizsán gondozása

Ügyeljük rá, hogy a növényeket kikarózzuk, így fejlődésük során nem hajlanak el, hanem felfelé növekednek. Minél kifejlettebb a növény és minél több termés lesz rajta, annál jobban húzzák lefelé a szárat, így a karózás rendkívül fontos a megfelelő növekedés érdekében. Amennyiben a padlizsánt ládában termesztjük, a szárakat elég csak a gyümölcs kialakulása előtt kikarózni. Annak érdekében, hogy nagyobb gyümölcsöket teremjen a növény, a gyümölcsök számát korlátozzuk 5-6 darabra száranként. Ezt a kívánt gyümölcsök kifejlődése után a többi virág lecsípésével érhetjük el.

A talajt úgy öntözzük, hogy legalább 15 cm mélységig átnedvesedjen, így a talaj mindig nedves lesz, de nem áztatja el a  víz. Az egyenletes öntözés a legjobb, amelynek érdekében ideális lehet a talajfelszínén elhelyezett csepegtető cső használata. Az öntözés kritikus időszaka a gyümölcs kialakulásának és fejlődésének idején van. A talajtakaró mulcs segíthet a nedvesség egyenletes biztosításában, a víz megtartásában és a gyomok távoltartásában.

A termő időszak alatt kétszer alkalmazzunk általános műtrágyát. Az első fejtrágyázást, a növények sorába juttatott trágyázást akkor végezzük, amikor az első gyümölcsök körülbelül negyed nagyságúak. A második fejtrágyázást körülbelül két-három hét múlva ismételjük meg. Figyeljünk rá azonban, hogy a túl sok nitrogén túlzott vegetatív növekedést okozhat. Ha műanyag talajtakarót használunk, akkor csepegtető öntözéssel alkalmazzuk a műtrágyát, vagy műtrágyát a sor szélére szórjuk.

Kártevők, betegségek, problémák

Érdemes megemlíteni a néhány leggyakoribb padlizsánt érintő kártevőt, betegség és fejlődési problémát.

A földibolhák valószínűleg a növény leggyakoribb kártevői, de az egészséges padlizsán képes ellenállni a bolhák apró lyukai által okozott károknak. A károsodás általában csak a fiatal palántákon súlyos. A kártevők támadásnak megelőzése érdekében érdemes a növényeket sortakaró alatt tartani, amíg elég nagyok lesznek ahhoz, hogy elviseljék a levélkárosodást. Az áttelelő bogarak eltávolításához ügyeljünk rá, hogy ősszel takarítsuk el a kerti hulladékot.

A lisztharmat szintén befolyásolhatja a padlizsán fejlődését. A leveleken fehér, porszerű foltok jelennek meg, amelyek megsárgulhatnak és elpusztulhatnak. A legjobb módszer a lisztharmat ellen a megelőzés. Ültessünk ellenálló fajtákat, amennyiben lehetséges, ültessük őket teljesen napos és nyílt területre, ahol a jó levegőjárás is biztosított. A növényeket a talaj szintjén öntözzük, ne a leveleknél.

Emellett a paradicsomhernyó szintén jelenthet problémát, akárcsak a burgonyabogár, csipkéspoloska és atka.

Ha a padlizsánon kialakulnak a virágok, majd lehullanak, vagy ha a gyümölcs nem fejlődik ki, akkor a legvalószínűbb probléma az, hogy a hőmérséklet túl hideg a növény számára.

Ha kialakul a gyümölcs, de kicsi és nem növekszik, annak szintén a hideg hőmérséklet lehet az oka.

A padlizsán melegkedvelő. A nappali hőmérsékletnek 27-32 °C között kell lennie, az éjszakai hőmérsékletnek pedig nem szabad 15-18 °C alatt lennie, máskülönben a növekedése nagyon lassú lesz vagy akár abba is maradhat. A kiültetéssel érdemes megvárni tehát a melegebb hőmérsékleteket, de fajtától függően lehetséges a növény újbóli kitelepítése is.

A furcsa alakú padlizsán következetlen öntözés vagy alacsony nedvesség következménye.

A padlizsán betakarítása és tárolása

A padlizsánt fajtától függően 65-80 nappal a kiültetés után lehet betakarítani. A vetéstől számítva ez 100-120 napot jelent. A betakarítási időszak júliustól szeptemberig, esetenként októberig tart, attól függően, hogy hol élünk és milyen fajtát ültettünk.

A betakarítással azonban ne várjunk túl sokáig, miután a gyümölcs teljesen kifejlődött, a padlizsán frissen kifejlődve a legfinomabb, utána ugyanis a növény már az új gyümölcsök termelésére fordítja az energiáit. Ha időben és gyakran szüretelünk, a növény termékeny lesz. A gyümölcsök betakarítása után 2-3 naponta ellenőrizzük őket.

A betakarítás idejének meghatározására a következő próbát alkalmazhatjuk: nyomjuk be a padlizsán bőrét a körmünkkel és ha a gyümölcs bőre nem nyeri vissza sima felszínét, akkor a gyümölcs elég érett a betakarításhoz.

A betakarítás megfelelő ideje fontos, mert a gyümölcsök keserűek lehetnek, ha alul- vagy túlérettek. A gyümölcs héjának fényesnek, ránctalannak és egységes színűnek kell lennie. Ha a padlizsánt felvágjuk, a magoknak puhának, de kifejletteknek kell lenniük. Ha a bőr kifakultnak tűnik, és a belsejében lévő magok sötétek és kemények, akkor a gyümölcsnek keserű íze lesz.

Betakarításkor a gyümölcsöt ne húzzuk vagy tépjük, mert úgy nem fog leválni a szárról, hanem egy éles késsel vágjuk le közel a szárhoz, kb. 2-3 cm-rel a tetején lévő zöld sapka (kehely) fölött. A kehely tüskés lehet, ezért a kesztyű hasznos viselet ilyenkor. Ha a szezon elég hosszú egy második terméshez, a padlizsánt a paprikához hasonlóan vissza lehet vágni és tovább teremhet.

A padlizsán tárolása

A padlizsánt hűtőszekrényben érdemes tárolni. A optimális tárolási hőmérséklet 4-10 °C és 90% relatív páratartalom egy héten keresztül. Ne mossuk meg és vágjuk fel előre a gyümölcsöt, ezáltal elkerülhetjük a bőr károsodását és a gyors megromlást. A főzéshez vagy grillezéshez feldarabolt padlizsán elszíneződésének elkerüléséhez használjunk sót, ecetet és/vagy citromlevet tartalmazó páclét.

Főzési tippek

A padlizsán kiváló grillezve, roston, rántva, sütve vagy sülve is. A keskenyebb fajták ideálisabbak grillezéshez és roston sütéshez, a hagyományos fajtákat pedig remekül lehet elkészíteni panírozva vagy sütve. A kerek gyümölcsűeket töltve is el lehet készíteni.

Használjunk rozsdamentes acél (nem acél) kést a padlizsán vágásához, különben a húsa elszíneződik.

Ha a padlizsán túl nagyméretű, a bőre túl kemény lehet a fogyasztáshoz. Ilyenkor főzés előtt pucoljuk meg a gyümölcsöt, vagy süssük meg és kaparjuk ki a húsát.

Sütés előtt egy tűvel vagy villával böködjük meg néhányszor a padlizsán bőrét, hogy a sütés közben benne keletkezett gőz el tudjon távozni, máskülönben a padlizsán szétrepedhet vagy szétrobbanhat.

A padlizsán veszít kesernyés ízéből, ha elkészítés előtt kicsit megpuhítjuk. Ehhez szeleteljük fel, szórjuk meg sóval, és hagyjuk kb. 30 percig pihenni.

A padlizsán jótékony élettani hatásai

A padlizsánnak számos, az emberi szervezetre gyakorolt jótékony egészégügyi hatása van. Tápanyagokban gazdag, nagy mennyiségű rostot, vitamint és ásványi anyagot, mindemellett kevés kalóriát tartalmaz. Sok benne az antocianin, vagyis egyfajta antioxidáns tulajdonságú pigment, amely hatékonyan védi a sejteket az ártalmas szabad gyökök által okozott károsodásoktól. Antioxidáns tartalmuknak köszönhetően egyes, állatokon végzett kutatások arra a következtetésre utalnak, hogy a padlizsán segíthet csökkenteni a szívbetegségek kockázatát, habár az elméletet emberi szervezeten még nem tesztelték.

A padlizsán szintén segíthet a vércukorszint kordában tartásában. Mivel a padlizsánban magas a rosttartalom, amely épségben halad át az emésztőrendszeren, a rostok csökkenthetik a vércukorszintet azáltal, hogy lelassítják az emésztés és a cukor felszívódásának sebességét a szervezetben. A lassabb felszívódás pedig stabilan tartja a vércukorszintet. Emellett a padlizsánban található polifenol, egyfajta természetes növényi vegyület szintén csökkentheti a cukor felszívódását és növelheti az inzulin kiválasztását, segítve ezzel a vércukorszint csökkentését.

Magas a rosttartalmának és alacsony kalóriatartalmának köszönhetően a padlizsán kiváló kiegészítője lehet bármilyen fogyókúra vagy diéta étrendjének. A rost lassan mozog az emésztőrendszerben, és elősegítheti a teltséget és a jóllakottságot. Az ételekben sok magas kalóriatartalmú összetevő alacsony kalóriatartalmú helyettesítőjeként is alkalmazható, ezáltal csökkentve a szénhidrát- és kalóriabevitelt, ugyanakkor növelve az étel rost- és tápanyagtartalmát.