Vannak olyan szobanövények, amelyek nem csupán leveleik és virágaik szépségével örvendeztetnek meg bennünket, hanem kellemes illatot is árasztanak. Ezek gondozása általában egyszerű.
Virágillat
A viaszvirág és a gardénia illatában már nagyszüleink is örömüket lelték. Tudták, hogy ha közel hajolnak a virágokhoz, kellemes illatélményben lehet részük. Igaz ez a koszorúfutóka és az szanzeviera virágaira is, míg a citrusfélék, azaz a citrom- és a narancsfa virágai az egész szobát illatfelhőbe burkolják. Visszafogottabb illatot áraszt ugyanakkor a ciklámen és a keserűlevélke.
Keserűlevélke (Exacum affine)
Ez a kb. 15-20 cm magas növény februártól egészen őszig fáradhatatlanul virágzik. A kisméretű, fajtól függően világoskék, lila vagy fehér, feltűnő sárga portokú virágok finom illattal ajándékoznak meg minket. A hajtások alakja miatt kissé az ibolyára emlékeztető enciánféle meglehetősen igénytelen növény. Mindössze világos (és napos) helyet igényel, és azt, amit a szobanövények többsége: rendszeres öntözést. Bővebben a keserűlevélke növényről ide kattintva.
Gardénia (Gardenia)
Az elegáns, mi több előkelő külsejű gardénia, 50-80 cm magas, cserjeszerű növény, amelyet nagyméretű, csodálatosan illatozó, tömött virágairól ismerünk, a világos, de napsütéstől védett helyet kedveli. Gondoskodjunk arról, hogy a téli hőmérséklet ne haladja meg a 18 °C-ot, és hogy a növekedési, illetve virágzási időszakban – a Gardenia jasmminoides ‘Veitchii’ esetében télen, a többi fajtánál márciustól augusztusig – egyenletesen magas legyen a levegő páratartalma.
Májustól szeptember közepéig jól érzi magát a szabad levegőn – az erkélyen, a teraszon vagy a kertben -, de csak olyan helyen, ahová közvetlenül nem süt a nap. Márciustól augusztusig szerves, mészmentes trágyával trágyázzuk. Ha állott csapvízzel vagy esővízzel öntözzük, minden későbbi károsodásnak elejét vehetjük.
Viaszvirág (Hoya carnosa, Hoya bella)
Ebben a pompás kúszónövényben ritka harmóniában egyesül az igénytelenség és a szépség. Mutatós, sokvirágú, fehéres vagy halvány rózsaszín árnyalatú bogernyői meglehetősen erős, mégis igen kellemes illatot árasztanak.
A húsos viaszvirág (Hoya carnosa) mellett, amelynek sárga levélszélű fajtája is létezik, említést érdemel a törpe viaszvirág (Hoya bella) is apró, hegyes leveleivel és szintén illatos, fehér virágaival. A viaszvirág féktelenül növekszik, ezért hosszú indáit rácsra kell futtatnunk. Az indák megkötésekor ügyeljünk arra, hogy valamennyi levél egy irányba nézzen: a levelek széle fele mutasson kifelé, tehát a fény irányába.
A viaszvirág szívesen tölti a meleg évszakot az erkély vagy a kert szellős, naptól védett helyén. Akár a szabadban, akár szobában tartjuk, átlagos mennyiségű vízzel, rendszeresen öntözzük. A kéthetenkénti tápoldat adagolást már márciusban megkezdhetjük.
Koszorúfutóka (Stephabotis)
Aki viaszvirágot tart, az minden bizonnyal előbb-utóbb megkedveli a nagylevelű koszorúfutókát is. A két növény igényei és szokásai ugyanis nagyon hasonlóak.
Vigyázzunk az öntözéssel: a koszorúfutókát bőségesen lássuk el vízzel, de az alátétből mindig öntsük ki a felesleget. A fehér, csodálatos illatú virágok csak akkor jelennek meg a növényen, ha nem tartjuk túl melegben és túl nedvesen.
A virágok kifejlődése szempontjából fontos ezenkívül, hogy a hajtások elérjenek egy bizonyos érettségi fokot, amit a már említett előírások betartásán kívül úgy segíthetünk elő, ha októbertől januárig nyugalmi időszakot biztosítunk a növénynek, tehát egyáltalán nem trágyázzuk, hűvös, 12°C körüli hőmérsékleten tartjuk, és kevés vizet adunk neki. A koszorúfutóka hatalmas indákat fejleszt, amelyeknek bambuszrúdra felfuttatva adhatunk megfelelő tartást.
Illatos levelek
Az igazi szobakertész a leveleikkel illatozó növényekre is figyelmet fordít. Fűszeres, aromás illatot bocsát ki például a citromillatú muskátli (Pelargonium odoratissimum), amelyet erkély- vagy ablakládába ültethetünk, vagy virágtálakban a teraszra is kitehetünk. Illata természetesen a szobában érvényesül leginkább.
Bódító mirtuszillat
A mirtusz (Myrtus communis) “egész testében” illatozik: kérge csakúgy, mint virágai és termései. Aki mirtuszt szeretne tartani, gondoljon arra, hogy ez a növény nem mindenütt érzi jól magát. Télen tartsuk hűvös (10 °C-os) helyen, nyáron pedig tegyük ki az erkélyre, a teraszra vagy a kertbe, és egészen addig hagyjuk a szabadban, világos, napos helyen, amíg az első fagyok beköszöntenek.
A rozmaring nem csak a konyhába való
A fűszeres illatú rozmaring is alkalmas szobanövénynek.
A világos, napfényes helyet kedveli. Május közepén vigyük ki az erkélyre vagy a kert napos részére. Mivel vízigénye csekély, csak háromnaponként öntözzük meg, vagy egy héten egyszer merítsük a cserepét vízbe. Télen a rozmaring hűvös helyen, 12 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten érzi jól magát.
