A kékeslila virágú közönséges levendula kertünk és teraszunk különleges dísze lehet. A levágott virágokat és leveleket többféleképpen hasznosíthatjuk, például illatos levendula párnát készíthetünk belőlük.
Levendula jellemzői
Már a régi rómaiak is szívesen használták a közönséges levendulát (Lavandula angustifolia) és belőle készült illatos levendula fürdőt. A növény a Földközi-tenger vidékén őshonos, ahol főként a sziklás, száraz lejtőket borítják be levendulamezők. A növény Európában először a bencés szerzetesek kolostorkertjében jelent meg, ma már azonban mindenütt otthonosan érzi magát.
Közönséges levendula gondozása
A 40-60 cm magasra növő közönséges levendula a félcserjék közé tartozik. Keskeny, lándzsa alakú levelei ezüstszürkék.
Illatos, liláskék virágai örvösen helyezkednek el a hosszú virágszárakon. Júliustól szeptemberig virágzik. Néha fehér és rózsaszínű fajtákkal is találkozhatunk. Az egész növény kellemes, fűszeres illatot áraszt. Nagyon napos helyen érzi jól magát a legjobban. A kertben nevelt példányok fagytűrők, de a biztonság kedvéért nagyon hideg teleken takarjuk be. Dézsában tartva azonban mindig fagyvédelmet igényel.
Ne öntözzük túl gyakran. Nyár végén és ősszel semmiképpen ne trágyázzuk, mert kifagyhat. Tápanyagban szegény, jó vízáteresztő képességű, meszes földet igényel. Némi homokkal kevert általános virágföldben fejlődik a legszebben. A cserepes növényeket tavasszal ültethetjük át.
A 40-60 cm magas növény szépsége legjobban virágos sövényként érvényesül. Nem igényes, mindenütt jól érzi magát, ahol elegendő napfény éri. A kertben további előnyeit is kihasználhatjuk. Rózsatövek közé ültetve például elűzi a levéltetveket. Illatát a nyaranta csapatostól vonuló hangyák sem viselik el, ezért gyorsan eltűnnek, ha teraszunkra néhány cserépben vagy dézsában nevelt levendulát helyezünk.
A közönséges levendulát a kertben egyszerűen nevelhetjük, csupán a megfelelő helyet kell megtalálnunk számára. Napos helyen, száraz, meszes talajban fejlődik a legszebben. Ne trágyázzuk, mert a bőséges tápanyag-utánpótlástól lazák lesznek a szövetei és fagyérzékenyebbé válik.
Fontos, hogy a virágzást követően legalább kétharmadára vágjuk vissza a hajtásokat. Fagytűrő, de nagyon hideg teleken takarjuk be a töveket szalmával vagy lombbal. Természetesen mindig előfordulhat, hogy néhány hajtása elfagy. Ezeket tavasszal vágjuk le. Ha az évek során túlságosan elterebélyesedik, osszuk szét a töveket.
A dézsában nevelt levendulát minden ősszel fel kell készítenünk a télre. Húzzuk minél közelebb a ház falához, és burkoljuk be a dézsát valamilyen hőszigetelő anyaggal vagy vastag újságpapír-réteggel. Ha a földlabda tetejére még némi tőzeget vagy szalmát is szórunk, biztosan nem okoz kárt benne a fagy.
Fagymentes napokon mindenesetre öntözzük meg néha, mert az örökzöld növényeknek télen is szükségük van vízre. Ha erkélyen szeretnénk tartani, keressünk számára szélvédett helyet, és ne feledjük, hogy a dézsában tartott növényeknek több vízre van szükségük, mint kertben nevelt társaiknak.
Levendula szaporítása
Novemberi magvetéssel, tőosztással vagy dugványozással szaporíthatjuk.
Szaporítás magvetéssel, aminek elvileg semmi akadálya nincs, de számolnunk kell azzal, hogy a magok nagyon lassan csíráznak, és a kikelt kis növénykéket bizony még tűzdelnünk is kell. A magokat novemberben szaporítóládába vessük el, majd tegyük ki a szabadba. A magoncok tavasszal jelennek meg.
Levendula felhasználása
A közönséges levendula sokoldalú növény. Mindenekelőtt nagyon mutatós liláskék virágainak köszönhetően kertünk üde színfoltja lehet, de dézsába ültetve is gazdagon virágzik. Virágait frissen szedve vázába, szárítva pedig díszítéshez használhatjuk. Virágai illóolajat tartalmaznak, amit elsősorban a kozmetika- és illatszeripar hasznosít. Dél-Franciaországban, főleg Provence-ban, hatalmas levendulamezők találhatók.
Lakásban is élvezhetjük az illatát. Vázába téve vagy felakasztva, elriasztja a legyeket és a szúnyogokat is. Ha a megszárított levendulát fehérneműs szekrénybe tesszük, nem csak ruháink lesznek illatosak, hanem a molylepkéket is távolt tarthatjuk. Valószínűleg mindannyian ismerjük nagymamáink illatos párnácskáját, amely mára újra divatba jött.
Virágain kívül levelei is értékesek: készíthetünk belőle teát, vagy illatosíthatjuk fürdővizünket, de fűszerként is felhasználhatjuk.
A levendula fűszer- és gyógynövény is
Kevésbé ismert, hogy a közönséges levendula fűszernövényként is használható. Különleges ízt ad a halaknak, az ürühúsból készült ételeknek, a csirkének valamint a különböző mártásoknak. A friss hajtáscsúcsokat egész nyáron szedhetjük.
Gyógynövényként idegesség, álmatlanság, fejfájás valamint gyomor és bélpanaszok okozta étvágytalanság leküzdésében hatásos. Ha azonban kúraszerűen szeretnénk használni, kérjük ki előtte orvosunk véleményét.
Bedörzsölő szerként rovarcsípésekre, reumás fájdalmak és idegzsába ellen jótékony hatású. Ehhez keverjünk össze 1 ml levendulaolajat 99 ml 70%-os alkohollal. Az üzletekben vásárolhatunk borsmentából, közönséges levendulából, orvosi macskagyökérből és kamillából készült teakeveréket.
