Nagyezerjófű, természetes hatású évelő

Az elegáns lombú, felálló virágzatú nagy ezerjófű egész idényben tetszetős látványt nyújt.

Ezerjófű jellemzői

A nagy ezerjófű sötétzöld, citromillatú, szárnyalt levelei bokorszerű csomókban nőnek, és erős kontrasztot képeznek a sötét erezetű halvány rózsaszín virágzattal. Az egyes virágokat hosszan kinyúló porzószálak díszítik. Meleg, száraz időben a még éretlen terméságazatok esténként intenzív illóolajokat bocsátanak ki. A nálunk is honos, vadon élő növény a természetben már csak nagyon ritkán fordul elő, ezért védett.

Változata, a kaukázusi nagyezerjófű (Dictamnus albus var. caucasicus) valamivel magasabbra nő, és különösen nagy méretű, sötét rózsaszín virágokat hoz.

A nagyezerjófű mutatós nemesített fajtája a sötét bíborrózsaszín ‘Purpureus’ és ‘Roseus’, a sárga erezetű, fehér ‘Albiflorus’ és a tiszta fehér ‘Niveus’.

Ezerjófű gondozása

A nagyezerjófű évelő növény. Virágzási időszak májustól júniusig tart. Virágai illatosak, és vágott virágnak is alkalmasak. A tűző napon virágzik a leggazdagabban, de nappal néhány órán át elviseli a szűrt fényt. Jó vízáteresztő, száraz talajt szereti. A meszes talajt kedveli, amely akár sovány is lehet.

Tavasz – trágyázás és egyelés

Az első hajtások megjelenésekor dolgozzunk a talajba egy kevés komposztot a növények töve körül. Az őszi vetésből származó magoncokat egyeljük ki 15 cm-re.

Nyár – gondozás és átültetés

A növények körül frissítsük fel a takaróréteget. Hosszabb száraz időszakban alaposan öntözzünk. Az őszi vetésből kikelt palántákat ültessük ágyásba, egymástól 90 cm-re.

Ősz – ültetés és vetés

Kedvező ültetési idő. Ősszel vessük el a magokat ládába vagy szabadföldbe. Alaposan készítsük elő a talajt, gereblyézzük simára, és szórjuk a magokat legfeljebb 1 cm mély barázdákba. Óvatosan öntözzünk.

Szaporítása

Magvetéssel szaporíthatjuk: érés után azonnal vessük el a magokat a szabadban (fényben, hidegben csíráznak). A növény azonban csak három év múlva virágzik. A nagyezerjófű tőosztással is szaporítható.

Ezerjófű ültetése

A nagy ezerjófű húsz évnél is tovább élhet. Akkor fejlődik a legjobban, ha nem bolygatjuk, hanem zavartalanul hagyjuk fejlődni. Az átültetést rosszul tűri; utána időre van szüksége ahhoz, hogy regenerálódjon, és újra nyíl-ni kezdjen. A fiatal növények kezdetben lassan növekednek, kifejlett állapotukban azonban körülbelül egy négyzetméternyi helyet igényelnek. Érdemes évelő- vagy szegélyágyásba ültetni, mert kőrislevélre emlékeztető lombja egész nyáron megőrzi szépségét. Természetesen kialakított virágos gyepben, száraz domboldalon és nagyméretű sziklakertben érzi magát a legjobban. Halvány rózsaszín virágai szintén tetszetősek napos helyen álló, sötét lombú cserjék előterében. Ültessük a nagy ezerjófüvet terasz vagy pihenőhely mellé, hogy élvezhessük csodálatos illatát.

Ültetés lépései

1. Ültetési idő: ősz. Lazítsuk fel az ültetőhely talaját, és dolgozzunk bele 5-7,5 cm vas-tag komposztréteget.

2. Ássunk a gyökérlabdák magasságával azonos mélységű, kissé szélesebb ültetőgödröket (távolság: 90 cm).

3. Óvatosan vegyük ki a növényt a cserépből. Fordítsuk meg a cserepet úgy, hogy közben kezünkkel megtámasztjuk a hajtásokat.

4. Helyezzük a növényeket a gödrökbe olyan mélyen, ahogy a cserépben voltak. Töltsünk földet a gyökerek köré, és jól nyomkodjuk le.

5. Alaposan öntözzük meg. Terítsünk a növények köré egy vékony réteg komposztot, szalmát vagy aprított fakérget.

Kártevők és betegségek

Illóolaj-tartalma miatt ritkán támadják meg kártevők és betegségek, de a meztelen csigák tavasszal lyukakat rághatnak a fiatal levelekbe. Sörcsapdával fogjuk meg a kártevőket, vagy nedves időben, éjszaka szedjük össze őket.