Kányabangita (Viburnum opulus)
A kánybangita mindig szemet gyönyörködtető látvány.
Kányabangita jellemzői
A kányabangita (Viburnum opulus) őshonos cserje, ezáltal különösebb gond nélkül, egyszerűen gondozható. Sok rovart lát el virágporral és nektárral, az élénkpiros bogyókat pedig szívesen fogyasztják a madarak és a kisemlősök. Kertbarátoknak egész évben csodás látványt nyújt sűrű növekedésével, gazdag, hosszan tartó virágzásával, piros bogyóival és narancspiros őszi lombszínével.
A kányabangita magassága elérheti a négy métert, szélessége is majdnem ennyi, ezért inkább közepes méretű vagy nagy kertekbe való.
A juharéhoz hasonló lomb, amely ősszel gyönyörű színezetet ölt, és a sárgásfehér tányérvirágzatok, amelyeket – egyes hortenziafélék virágaihoz hasonlóan – kívül steril külső virágok laza koszorúja övez. A virágok májustól júniusig nyílnak. Szeptembertől a bokor felölti rikító piros bogyódíszét.
A kányabangita piros bogyói az emberre mérgezőek, a madarak és a kisemlősök azonban nagyon kedvelik.
A tiszta fajon kívül még három fontos fajtát ismerünk:
A ‘Roseum‘ fajta labdarózsa néven is ismert – sűrűn tömött, fehér viráglabdáiról kapta a nevét. Szaküzletben néha ‘Sterile’ néven is árulják, amely utal arra, hogy nincsenek bogyótermései. A fehér virágok idővel halvány rózsaszín árnyalatot öltenek.
A ‘Compactum‘ ritkább, magassága legfeljebb egy méter, de rendkívül sok virágot és termést hoz.
A ‘Nanum‘ legfeljebb 50 cm magasra nő, alig hoz virágot és termést. Ugyanakkor szép gömbölyű formájú, és télen élénk narancs-piros hajtásai vannak.
Kányabangita gondozása
A kányabangita egyszerűen gondozható cserje. Májustól júniusig virágzik, szeptembertől hozza piros bogyóit. Nagyon kedvelik a madarak. Napos és félárnyékos helyeken is jól fejlődik. Humuszos, jó vízáteresztő talajt igényel. A gyökérzet környéke soha ne száradjon ki teljesen. Száraz időben öntözzük és végezzünk talajtakarást.
Tavasz – ültetés és gondozás
Kedvező időszak az ültetésre. Mértékkel, de rendszeresen metsszük évről évre. A túlzott metszés seprűszerű növekedéshez vezethet. A metszés célja, hogy napfény jusson a cserje belsejébe, ami serkenti a virágképződést. A labdarózsát rendszeresen vizsgáljuk át, nincsenek e rajta kártevők. Különösen a levéltetvekre és a levélbarkókra érzékeny. A levéltetveket erős vízsugárral mossuk le, vagy permetezzünk kenőszappan-spiritusz-oldattal, esetleg csalánkivonattal.
Nyár – nyirkosan tartás
Száraz időben öntözzünk, és a cserje gyökérzetének környékét kéregőrleménnyel vagy tőzeggel takarjuk.
Ültetése
A kányabangita a napos, félárnyékos helyet és az enyhén nyirkos talajt kedveli. Tiszta faja sűrű növekedésével kitűnően illik szabad díszcserje-sövénybe és természet közeli kertekbe. Nagyon értékes e terebélyes cserje, ha a széltől vagy a kíváncsi tekintetektől akarjuk óvni
a kertünket.
A ‘Roseum’ rendkívül szép virágainak köszönhetően különálló növénynek és évelőágyások hátterének egyaránt alkalmas. Falusias kertekben kedvelt cserje, és szívesen ültetik a kerti ülőhelyek közelébe, hogy forró nyári napokon árnyékot adjon. A ‘Nanum’ és a ‘Compactum’ törpefajta, mutatós bokor a sziklakertben vagy kőedényben.
Ültetés lépései:
1. Kedvező ültetési időszak: tavasz, ősz. Ássunk kétszer akkora gödröt. mint a gyökérlabda. A kiemelt földet dúsítsuk komposzttal.
2. Lazítsuk meg a növényt a cserépben úgy, hogy az edény alját ütögetjük. Vegyük ki, és bogozzuk szét a gyökereket.
3. Tegyünk az ültetőgödörbe egy kevés földkeveréket. a növényt úgy helyezzük be, hogy a gyökérlabda talajszinten legyen.
4. A gyökerek körül töltsük fel a gödröt a komposztföld-keverékkel, és a földet jól letaposva alakítsuk ki az öntözőtányért a tő körül.
5. Az újonnan elültetett kányabangitát jól öntöttük meg. Végezzünk talajtakarást, hogy ne száradjon ki a talaj.
Kártevők és betegségek
Ha a kányabangita levelei szitaszerűen lyukacsosak vagy csak a vázuk maradt meg, vélhetően a labdarózsa-bogár lárvái tevékenykednek rajtuk. Tavasszal távolítsuk el a petéket a hajtásokról. A lárvákat szedjük le a levelek fonákjáról vagy permetezzünk megfelelő vegyszerrel.
