Leander szaporítása egyszerűen
Ha fajtaazonos leander növényeket szeretnénk nevelni, a vegetatív módszert válasszuk. Az utódnövények így megegyeznek majd az anyanövénnyel. A leander legkönnyebben vízben gyökeresedik, ezért otthoni körülmények között ezt a módszert érdemes választanunk.
Szaporítás dugványozással
A legjobb időszak a leander dugványok gyökereztetésére a késő tavasz és a nyár. Vágjunk 10-15 cm hosszú dugványokat. Használhatunk fiatal hajtáscsúcsokat, de idősebb szárrészeket is. Az alsó metszlap egy nódusz alatt legyen. Távolítsuk el az alsó leveleket, a többi levelet pedig érdemes megkurtítani a párologtatás csökkentése érdekében. Használhatunk elfásodott, levél nélküli szárrészeket is.
Leander gyökereztetése
Tegyük a hajtásokat vízbe. Biztosítsunk nekik párás meleg környezetet, és kezdetben néhány naponta cseréljük a vizet. Amint megjelennek a gyökerek, már csak nagyon óvatosan bánjunk velük, mert ezek kezdetben törékenyek. Meg kell várnunk, míg a gyökerek megerősödnek és elágaznak. Ezután már elültethetjük kis cserepekbe a növényeinket.
Használjunk általános virágföldet, kezdetben tartsuk mindig nedvesen és lehetőleg kissé párásan a fiatal növényeket.
Szaporítás magvetéssel
A másik módszer a magvetés. Manapság nagyon népszerű dolog magról vetni a leandereket. Ennek az az oka, hogy a magoncok hatalmas változatossággal rendelkeznek. Mindenféle különlegességek jöhetnek létre a szemünk láttára, ez igazán felcsigázza a hobbi nemesítőket. Ma már rengeteg bejegyzett magyar fajta létezik, és évről évre újabbak jelennek meg.
A leander előnyös tulajdonsága, hogy cserjéhez képest nagyon hamar virágzóképessé válnak a magoncai. A jól gondozott magoncok akár 1 évesen is képesek virágot hozni, bár a legtöbb magonc 2-5 éves kora között hozza első virágait. Ez más fás szárú növényekhez képest rövid időnek számít, és ez eredményezi, hogy a nemesítés felgyorsult.
A magok vetése egyszerű feladat. A toktermések télen érnek be, szétnyílnak, és kiszabadulnak belőlük a magvak. A vetésig érdemes száraz helyen egy felcímkézett papírzacskóban tárolni őket. Február végén vagy márciusban legjobb elvetni őket, ha van meleg, fényes helyünk. A kicsírázó magoknak ugyanis sok fényre lesz szükségük. Ha ez nem áll rendelkezésünkre, akkor vethetünk később is.
Sajnos sok fajta magvai nem túl életképesek, ezeknél a sok elvetett magból néha csak 1-2 db kel ki. Ilyen például a ‘Marie Gambetta’ fajta.
A magokat érdemes palántaföldbe vetni, körülbelül félcentis talajréteggel takarni. Tartsuk őket nedvesen és párásan a kezdeti időszakban. Körülbelül 10 nap alatt ki kell kelniük az életképes magoncoknak. Ezt követően rendszeres öntözésre és fényre van szükségük. Amint elérik a 4-5 cm-es magasságot, egyesével ültessük szét őket külön cserepekbe.
A szétültetett palánták már gyorsabban fejlődnek, őszre elérhetik a 20-30 cm-es magasságot. Ettől kezdve nincs más dolgunk, mint várni, mikor bontják ki első virágaikat. A virágzás jobban függ a növények méretétől, mint a koruktól. Tehát ha jól tápláljuk őket, és gyakrabban ültetjük nagyobb cserepekbe, hamarabb elérik a virágzóképességüket.
