Lándzsadísz (Ctenanthe), fésűvirág

A Lándzsadísz vagy fésűvirág, közeli rokona a nyílgyökérnek és a zebralevélnek. Hozzájuk hasonlóan a fésűvirág is gyönyörű mintázatú és rajzolatú levelekkel büszkélkedhet. Sajnos gondozása nem könnyű.

Lándzsadísz jellemzői

Rengeteg olyan szobanövény létezik, amely nem büszkélkedhet gyönyörű színes virággal, viszont szép zöld levélzetével és érdekes formájával magára vonja a figyelmet. Ezek közé tartozik a fésűvirág is, amely pompás levélzete miatt felveheti a versenyt némely virágos dísznövénnyel is. Virágai nem tartósak, de levelei egész évben nagyon szépek.

Léteznek egyszínű fajok is, de legtöbbjük úgy néz ki, mintha a levél színére tusrajzot készítettek volna, a levél fonákját pedig mélyvörösre színezték volna.

A trópusok gyermeke

A fésűvirág (Ctenanthe) Dél-Amerika trópusi esőerdeiben honos, a legtöbb faj Brazíliából származik. Ez a származási háttér kissé megnehezíti tartását a lakásban. A tűző napsütést egyáltalán nem bírja, viszont egész évben meleget és mindenekelőtt magas páratartalmat igényel, ezért télen, a fűtési szezonban rendszeresen permetezzük vízzel. Erre a célra mindig lágyított vizet használjunk, mert a levelekre rászáradó mészfoltok miatt a levelek sokat veszítenek szépségükből.

A Ctenanthe nagy növényládában, más növények társaságában érzi magát a legjobban. Az ilyen növénycsoportok ugyanis közvetlen környezetükben kedvezőbb klímát tudnak kialakítani, így a növények jobban fejlődnek. A növény optimális fejlődésének elengedhetetlen feltétele még a meleg talaj is.

Fésűvirág fajták

Ctenanthe kummeriana

A C. kummeriana bokrosan nő. Indái segítségével maga gondoskodik az utódokról. A 40-60 cm magas növény hosszú száron ülő hosszúkás levelei bársony-zöldek a levelek fonákja pedig lilásvörös. Ez a faj a többi színes fajhoz viszonyítva jobban bírja az árnyékot.

Ctenanthe lubbersiana (lándzsadísz)

A C. lubbersiana vagy lándzsadísz, a legismertebb szobanövény. Magassága eléri a 60-80 cm-t, hegyesen záródó levelei pedig 20 cm hosszúak lehetnek. A levelek sárga és sötétzöld színekben pompáznak, fonákjuk pedig világos-zöld színű. A növénynek sok fényre van szüksége, különben bezöldül.

Ctenanthe oppenheimiana (leples lándzsadísz)

A C. oppenheimiana érzékenyebb a többi fajnál, de a leggyorsabban nő. A levélnyelek vörösek, a hosszú levelek sötétzöldek, a főerek mentén ezüstfehér csíkok húzódnak.

Fésűvirág (lándzsadísz) gondozása

A szobanövényként tartott fésűvirág 40-80 cm magasra nő. A többnyire hosszúkás levelek a közvetlenül a földből fejlődő, felálló nyélen ülnek. A fésűvirág fehér virágai aprók és jelentéktelenek.

A fésűvirág egész évben meleg és világos helyet, valamint magas páratartalmat igényel. A zöld levélzetű fajok az árnyékot is elviselik.  A növény nyáron több, télen kevesebb vizet igényel. Mindig rendszeresen és lágyított vízzel öntözzünk. Nyáron kéthetente, az öntözővízhez kevert alacsony mésztartalmú trágyával trágyázzunk.

A fésűvirágok minden második év tavaszán ültessük át. Az átültetéskor használjunk széles, alacsony edényt és perlittel, agyag-golyóval vagy más durvább adalékanyaggal fellazított virágföldet. A növény átültetésénél ügyeljünk rá,  hogy a gyökérzet ne sérüljön meg. Az edényben alakítsunk ki drénréteget is.

A fésűvirág legjobban más növényekkel együtt mutat, mert ilyenkor magasabb a közvetlen környezet páratartalma.

Fésűvirág szaporítása

A fésűvirág többféle módszerrel is szaporítható. Mivel a növénynek erős gyökérhajtásai vannak, a legegyszerűbben a tavaszi átültetéskor, gyökérhajtásokról szaporítható. A cserépből kiemelt növény gyökérzetéről távolítsuk el a földet, majd a gyökereket törjük óvatosan több darrabra. A gyökérdarabkákat ültessük el egyenként, és kezdetben gondoskodjunk árnyékos, ám meleg helyről, valamint magas páratartalomról. Amikor a növények hajtani kezdenek, lassan kialakíthatjuk a számukra megfelelő körülményeket.

A fésűvirág dugványról is szaporítható. Egyes fajok, mint pl. a C. kummeriana esetében létezik egy harmadik szaporítási módszer is. Ezek a növények a gyökérzetből kiinduló, függőleges szárat hajtanak, amelynek végén kis növénykék fejlődnek. Ezeket később vágjuk le, és ültessük el.

Kártevők és betegségek

Ha a levelek összepöndörödnek és megbarnulnak, a levegő túl száraz a növény számára. Főleg télen permetezzük a növényt lágyított vízzel.

Ha a levelek elveszítik színüket, túl sötét helyre tettük növényünket. Csak a zöld fajok viselik el az árnyékot.

A takácsatkák szintén a túl száraz levegő következtében jelennek meg. A kártevőket legkönnyebben a levelek sarkaiban megjelenő finom szövedékről ismerhetjük fel. Ellenük a páratartalom növelésével védekezhetünk. Súlyosabb esetben használjunk rovarirtó szert. A biológiai védekezés területén jelentős sikereket értek már el rabló-atkák bevetésével.

A tripszek csak nehezen vehetők észre (különösen a fehér mintázatú leveleken), mivel az általuk okozott ezüstös foltok a levél mintázatán nem feltűnőek. A tripszek megjelenése szintén túl alacsony páratartalomra utal. Tusoljuk le a növényt a kádban, vagy tegyük fejjel lefelé egy langyos, szappanos vízzel teli vödörbe.