A botpálma (Rhapis) bemutatása, gondozása

A századforduló körül egyszer már a legkedveltebb pálmák közé tartozott, újabban ismét felfigyeltek rá távol-keleties jellege miatt a szobakertészek.

A botpálma, mely első pillantásra a bambuszra emlékeztet, tarackjaival több törzset és sok hajtást fejleszt, így az évek során buja csoportosulások alakulnak ki. Rendszerint két fajt árusítanak, a kecsesebb, mintegy 1 m magas Rhapis humilis-t és a gyakoribb, 2 m-t elérő Rhapis excellsá-t. Mindkét faj Japánban és Kínában honos, viszonylag edzettek és ápolásuk egyszerű.

A botpálma igényei

A botpálma világos, de nem teljesen napos helyet kíván. Ha lehet, májustól vigyük ki a szabadba, félárnyékos környezetbe. Télen tartsuk hűvösen (kb. 5-10 °C hőmérsékleten), erre a lépcsőház vagy a télikert a legalkalmasabb. Talaj: tőzeg alapú földkeverék, pl. “B” virágföldet használjunk.

Tavasszal és nyáron bőségesen öntözzük, télen csak annyi vizet kíván, hogy talaja enyhén nyirkos legyen. Tápanyagellátás: májustól szeptemberig három-négy hetenként tápoldatot is adhatunk. Átültetés: csak akkor szükséges, ha már a gyökérlabda kitolódik a cserépből. Szaporítás: magvetéssel vagy az oldalhajtások bujtatásával szaporíthatjuk.

Kártevők és betegségek

A nagyon meleg hely és a száraz levegő az oka a levélcsúcsok megbarnulásának, ilyenkor a növény ellenálló képessége csökken a takácsatkákkal szemben.