Harangláb (Aquilegia)
A harangláb vagy más néven sasfű a romantika sokat emlegetett kék virága. Dézsában az erkélyen tartva, vagy virágoskertben egyaránt jól érzi magát. Késő tavasszal szabadban is könnyen szaporítható magvetéssel.
Harangláb jellemzői
A harangláb (aquilegia) már a XII. század óta ismert. Hajdanán egyaránt dísze volt a falusi virágoskerteknek (holott különleges formájú virágaival nem igazán oda való) és a történelemből is ismert főúri kerteknek. A harangvirágot régebben a népgyógyászatban is használták: úgy tartották, hogy fertőtlenítő és sebtisztító hatású, serkenti a nemi vágyat, valamint hatásos szer a megátkozás ellen. Ma már nem alkalmazzák a gyógyászatban – egyszerűen csak szépségéért kedvelik.
Vigyázzunk, mert magjai hidrogén-cianidot tartalmaznak, ami veszélyes lehet a gyerekekre!
Harangláb virág fajtái
A harangvirág a boglárkafélék családjába tartozik, mintegy 70 faja ismert Európában, Ázsiában és Amerikában. Egyes fajok apró termetűek, mások akár az egy méteres magasságot is elérhetik. Közös jellemzőjük a hosszú virágsarkantyú, amely a kakas sarkantyújára vagy a sas karmára emlékeztet.
Vadon termő és nemesített változatok
A vadon termő fajok virágainak színe mindig ibolyakék, ezeket már Albrecht Dürer is megörökítette. Azóta kipusztulás fenyegette, ezért 1985-ben a veszélyeztetett fajok közé sorolták, és az év vadvirágává választották. Növényboltokban a vadon termő faj magjait is beszerezhetjük.
A nemesített változatok az észak-amerikai fajokkal való keresztezésekből alakultak ki. Ma már nemcsak pasztellszínű, hanem élénkvörös és sárga virágú harangláb fajták is léteznek, így kedvünkre választhatunk a széles kínálatból.
A harangláb mutatós virágai olyan helyet érdemelnek, ahol szépségük kibontakozhat.
Harangláb gondozása
A harangláb (aquilegia) fajtól függően 20-120 cm magasra nő. Többnyire 40-50 cm-es, középmagas fajtákkal találkozhatunk. Szép, finoman osztott levelei ősszel gyakran vöröses színű rozettákat képeznek. A virágzási ideje május végétől június közepéig. A különlegesen elegáns, sarkantyús virágok nem csak kékek, hanem a nagy fajtakínálatnak köszönhetően fehérek, rózsaszínűek vagy akár kétszínűek is lehetnek. Magas, erős virágszárakon ülnek, ezét kiválóan alkalmasak vágott virágnak is.
Fény és hőmérséklet
A legtöbb faj a félárnyékos, szélvédett helyet kedveli. A kertben nevelt egyedek fagytűrők, a cserépben vagy dézsában nevelteket azonban gondosan takarjuk be ősszel, hogy megvédjük őket a téli fagyoktól.
Öntözés és tápanyag
Csak akkor érzi jól magát, ha a föld megfelelően nyirkos. Nyáron ezért különösen bőségesen öntözzük. A cserepes növényeknél a növekedési időszakban gondoskodjunk megfelelő tápanyag-utánpótlásról.
Talaj és átültetés
Kissé homokos, morzsalékos földben fejlődik a legjobban. A cserepes növényeket évente, a kertben nevelteket két-három évenként ültessük át. Az elhervadt részeket távolítsuk el.
Harangláb szaporítása
Miután előnevelt haranglábhoz ritkán juthatunk (esetleg évelő növényekkel foglalkozó kertészetekben szerencsével járhatunk), magunknak kell magvetéssel szaporítanunk, ami e növény esetében nagyon egyszerű.
Fajtatiszta magokat szakkereskedésben vásároljuk. Ha a szabadföldi körülmények közötti termesztést választjuk, akkor ráérünk áprilisban vetni, közvetlenül a virágágyásokba. Ha korai virágzást szeretnénk, a vetésre a legmegfelelőbb időszak a március, ekkor ládákba vessük el a magokat.
Töltsünk meg egy ládát vagy tálat magvetéshez használat földkeverékkel, és egyenletesen elosztva szórjuk rá a fekete színű magokat. Ezután szitáljunk rájuk földet vékony rétegben.
A következő hetekben csak arra ügyeljünk, hogy a föld ne száradjon ki. A szükséges nyirkosságról ne öntözőkannával, hanem porlasztó segítségével gondoskodjunk.
Három-öt hét elteltével már láthatóvá válnak az első csírák, további 6 hét múlva pedig átültethetjük a kis magoncokat végleges helyükre: nagyobb cserépbe mindig többedmagukkal, virágágyásba mintegy 20 cm-re egymástól. Keverjünk a földhöz némi homokot is, így elősegíthetjük a talaj jó vízháztartását.
Kártevők és betegségek
Ha a hajtásom és a virágok lankadnak, akkor nem megfelelően öntöztük a növényt. Elsősorban a növekedési időszakban magas a vízigénye, de a pangó vizet nem viseli el: ültetéskor alakítsunk ki a cserép aljában megfelelő vízelvezető réteget.
Ha a leveleken csúnya, barna foltok képződnek, amelyek többnyire jól körülhatároltak, minden bizonnyal megperzselődtek. Ilyenkor tegyük a dézsát árnyékosabb helyre, ahol a tűző, déli napfény nem éri a növényt.
A levéltetvek általában nyáron lepik el a haranglábat. Ha katicabogarak is megtelepednek a növényen, többnyire elkerülhetjük a vegyszeres védekezést, de ha nem, próbáljuk meg erős vízsugárral lemosni a tetveket. Csak akkor nyúljunk vegyszerekhez, ha ez sem segít. Ilyenkor azonban szigorúan tartsuk be a használati utasítást.
