Amerikai ibolya (csíkos ibolya) gondozása

Csíkos ibolyának is nevezik, latin neve Viola sororia. Észak-Amerikában őshonos, de nálunk is igazán otthon érzi magát, számos kertben meghonosodott, egyes vidékeken pedig — jellemzően a települések közelében — sokfelé kivadult.

Amerikai ibolya jellemzői

Alacsony termetű, gyöktörzses évelő növény, amely félárnyékos helyen, nem túl meszes, humuszban gazdag, nyirkos talajban fejlődik legszebben. A számára kedvező körülmények között gyorsan terjed, már-már invazívan viselkedik.

Száraz nyarakon időnként levelei visszahúzódnak a gyöktörzsbe. Más évelők társaságában, magas lombhullató fák tövében nagyon jól mutat, dús, kitartó levélszőnyege kitűnő talajtakaró, de szegélynövénynek, évelőágyba és sziklakertekbe is telepíthető.

Levelei világoszöldek, szív alakúak, fogazott szélűek. Csíkokkal vagy pettyekkel díszített, illattalan, sötétibolya vagy hófehér, illetve fehéres-lila virágai nagyobbacskák, április-májusban nyílnak. Nálunk a var. priceana változat elterjedtebb, ennek virágain inkább a fehér szín uralkodik, a kék színt mintha csak ecsettel festették volna a szirmokra, így azok távolabbról halványkéknek látszanak.

Kártevőkre és betegségekre az amerikai ibolya nem érzékeny. Szaporítani a gyöktörzs osztásával és magról egyaránt gond nélkül lehet, gondot nem is a szaporítása, hanem inkább gyérítése jelent, ellenkező esetben agresszíven elterjeszkedik más növények rovására.