Aranyeső (Laburnum)

Aranysárga tavaszi virágfürtök

Aranyeső jellemzői

Az aranyesőt (Laburnum) lecsüngő, élénksárga virágfürtök díszítik májustól júniusig. Az aranyeső kedvelt, igénytelen, kora nyáron virágzó cserje vagy kis fa, amelynek minden része mérgező.

Közönséges aranyeső

A közönséges aranyeső (Laburnum anagyroides) magassága elérheti az 5-7 m-t. A vezérhajtások hegyes szögű ágvillát alkotnak, a mellékágak ívelten lecsüngenek. A mintegy 20 cm hosszú virágfürtök sok-sok kénsárga pillangós virágból állnak.

Hosszúfürtű aranyeső

A hosszúfürtű aranyeső (Laburnum x watereri) a közönséges és a havasi aranyeső (Laburnum alpinum) keresztezéséből jött létre; ez utóbbi a kertekben alig található meg.

Ez a keresztezés nagyon is ajánlható, főleg a ‘Vossii’ fajta. Magassága 4-5 m, a közönséges aranyesővel összehasonlítva ágai vastagabbak, lombja csillogóbb. Virágfürtjei 50 cm hosszúak, kétszer akkorák, mint a közönségeséi, és rendkívül élénk sárgák.

Aranyeső ültetése

Az aranyeső egyenes szárú, karcsú formája miatt kis kertekbe is illik, ahol az előkertben vagy a gyepes felületen mutatós szoliterként teljes szépségében mutatkozhat meg. Jól ültethető kis facsoportokba vagy vegyes virágzó sövénybe is. Nagyon igénytelen: homokos-kavicsos vagy sovány talajjal is beéri.

Vigyázat: az aranyeső sajnos mérgező. Különösen veszélyesek a magok, amelyek hosszú, barna terméshüvelyekben fejlődnek augusztusban. Ezért inkább ne ültessünk a kertbe aranyesőt, ha kis gyerekünk van.

Ültetés lépései

1. Ássunk a gyökérlabdánál kétszer nagyobb gödröt. A kiemelt földhöz keverjünk egy lapát komposztot.

2. Vegyük ki a növényt a konténerből. Lazítsuk fel a gyökérlabdát, és ha száraz, ültetés előtt jól öntözzük meg.

3. Verjünk le egy karót a földbe, és tegyük be a növényt úgy, hogy a gyökérlabda felső pereme talajszintben legyen.

4. A feljavított földet töltsük a gödörbe, és jól nyomkodjuk le. Alakítsunk ki öntözőtányért, és alaposan öntözzünk.

5. A törzset zsinórral vagy kenderkötéllel, nyolcashurokkal erősítsük a karóhoz. Takarjuk a talajt komposzttal.

A közönséges aranyeső magról és fásdugvánnyal egyaránt szaporítható, a hibridek csak fásdugvánnyal.

Mit ültessünk mellé?

Az aranyeső igénytelensége miatt nagyon sokoldalú, jól illik sok növénytársításba. Gyakran ültetik vegyes, virágzó sövénybe, ahol ragyogó sárga színével változatosságot biztosít. Társítsuk más, vele egy időben virágzó cserjékkel, például rózsalonccal (Weigela), cseregalagonyával (Crataegus laevigata) vagy jezsámennel (Philadelphus). Az egzotikus  hatású cserszömörce (Cotinus coggygria) is szép mellette.

Szívesen társítják rododendronnal is. A virágok szikrázó színe sötét fenyők előtt érvényesül a legjobban. Az aranyeső még fenyéren is látványos lehet. Festőien emelkedik ki a csarab (Calluna fajok), mezei szegfű (Diantbus deltoides) és a díszfüvek  alkotta szőnyegből.

Aranyeső gondozása

Az aranyeső egyszerűen gondozható cserje vagy kis fa. Teljes napfényben fejlődik a legjobban, de félárnyékban is megél. Jó vízáteresztő talajt igényel, ahol nincs pangó víz. Az aranyeső nagyon igénytelen, sovány vagy meszes talajon is megél.

Tavasz – ültetés

Ültessük el tavasszal, amint a talaj megmunkálható, vagy ősszel. A cserjét hagyjuk zavartalanul nőni, hiszen metszés nélkül alakítja ki a legszebb formáját.

Nyár – talajtakarás

Az aranyeső átmenetileg bírja ugyan a szárazságot, de jobb, ha a gyökérzónában takarjuk a talajt. A komposzt véd a kiszáradástól és elegendő tápanyagot biztosít.

Tél – hóeltávolítás

A hó súlya alatt letörhet néhány ág. Erős havazás után óvatosan távolítsuk el a havat, hogy tehermentesítsük a koronát.

Kártevők és betegségek

Főleg nyirkos melegben jelentkezhet a lisztharmat, amelyet a levelek színén és fonákján látható szürke gombalepedékről ismerhetünk fel. Többnyire nem szükséges kezelni. Komoly fertőzésnél permetezhetünk biológiai szerrel, például kénnel.