Barna érdestinóru (Leccinum scabrum)

Barna érdestinóru jellemzői

Könnyen felismerhető igen hosszúra nyúlt, szürke tönkjéről, amely apró fekete pikkelyektől érdes. Kalapja félgömb alakú, domború. Színe világos- vagy sötétbarna, gyakran fehéres, sárgás, szürkés- vagy feketésbarna. Felülete sima, kissé tapadós. Bőre a kalap szélén többnyire túl ér, a kalap húsáról nem húzható le.

Termőrétege csöves, jellegzetesen világosszürke, idős korban barnás-szürke, sötétszürke. Likacsai aprók. Aránylag vastag termőrétege a kalap húsáról könnyen leválasztható.

Tönkje hosszúra nyúlt, felfelé kissé vékonyodó. Színe szürke, és a felületét kiálló feketés pikkelyek borítják, ettől a felülete érdes, mint a fareszelő. A pikkelyek olykor hosszanti sorokba rendeződtek.

Húsa a kalapban igen vastag és puha, a tönkben viszont kemény. Színe szürke, megtörve vagy elvágva sötétedik, kékes, lilás, végül feketés lesz. Főzve és szárítva megfeketedik. íze és szaga enyhén kellemes, nem jellegzetes.

Előfordulása

Különféle lombos erdők talaján, nyíltabb füves részeken, főleg nyírfák és gyertyánfák alatt, helyenként igen gyakori. Nyáron és ősszel nagyobb mennyiségben is gyűjthető, eléggé közismert, jó, ehető gomba.

Hasonló fajok

A barna érdestinóru igen könnyen felismerhető hosszúra nyúlt, szürke, fekete pikkelyektől érdes tönkjéről, valamint a többi tinórutól elütő színű, szürke termőrétegéről. Húsának feketedése is éppen a jól ehető tulajdonságát jelzi. Hozzá hasonló mérgező gomba nincsen! Ugyancsak jó, ehető gomba a vele rokon vörös érdestinóru, amelynek a kalapja élénk rozsdavörös színű. Ez a faj főleg az alföldi erdőkben és fasorokban, a nyárfák alatt, helyenként olykor tömegesen terem.