Begónia gondozása
A Begónia fajok esetén igazán fajgazdag nemzetségről van szó. Cikkünkből most megtudhatja, hogyan gondozzuk helyesen.
Begóniák jellemzői
Család: Begoniaceae (begóniafélék)
Származási hely: Amerika, Afrika és Ázsia trópusi és szubtrópusi területei.
Örökzöld vagy lombhullató cserjék, félcserjék, évelők vagy egyévesek, amelyeket élénk színű virágaik és/vagy díszes leveleik miatt nevelnek. Leveleik ferde vállúak, a levéllemez két fele eltérő. alakú és méretű. A mintegy 1000 faj, növekedési formában, virág-alakban és -színben roppant változatosságot mutat, nagy részük Amerika trópusi esőerdeiben vagy szubtrópusi területein honos.
A nemzetség számos fajából szép és tartós szobanövény vált. A kiterjedt keresztezések eredményeként még nagyobb díszértékű hibridek és fajták keletkeztek, amelyek a házban és a kertben különösen figyelemreméltóak, mint például a telt virágú gumós begóniák, a mindignyíló begóniák, a sudár és a Lorraine-begóniák.
A különlegesen népes nemzetség fajait gyakorlati szempontból három csoportba soroljuk: cserjés, levél- és virágos begóniák.
Cserjés begóniák
Cserjés begóniák Gazdagon elágazó, elfásodó szárú, bokros termetű, erőteljes növekedésű növények; száraik dúsan elágazók, hajlékonyak, felállók vagy lecsüngők. Leveleik nagyon szép alakúak és színűek, rendszerint nagyméretű, piros vagy rózsaszínű virágaik lecsüngő, bogas virágzatokban nyílnak.
Szobai nevelésre a következő fajok alkalmasak
A Begonia schmidtiana 30-40 cm magas, csaknem egész évben virágzik, levelei nem túl nagy méretűek, bársonyos tompa zöldek.
A Begonia x credneri is javasolható, amely a Begonia metallica és a Begonia scharffiana keresztezéséből származik. Virágai világos rózsaszínűek, szív alakú levelei színükön szőrösek, fonákjuk piros. A Begonia x credneri méretben és megjelenésben (habitusban) a szülőkhöz hasonló, mindhárom egyformán mutatós virágos és levél-dísznövény.
Kimondottan robusztus faj
A Begonia maculata. Levelei színükön zöldek, fehér foltokkal, fonákjukon pirosak, a virágok fehérek vagy rózsaszínűek.
A nagy növekedési erélyű Corallina hibridek közül nagyon mutatós fajták a közismert ‘Bismarckiana’, a ‘Luzerna’ és a ‘Madame Charrat’.
Mérsékelt hőmérsékletű vagy meleg (15-18 °C-os) helyiségekben egyaránt jól fejlődnek, és gyakran elérik a 2 m magasságot, gazdagon virágoznak és nagyon tartósak.
Az utóbbi években gyakrabban látható a Begonia serratipetala, egy érdekes növény, szárnyasan hasogatott leveleinek felszínét kiemelkedő, élénk rózsaszínű foltok díszítik. A 18 °C az optimális hőmérséklet számára, túl meleg helyen gyenge hajtásokat képez; hosszan és csavarodottan lecsüngenek, úgyhogy fel kell kötöznünk őket.
A Begonia limmingheana (B. glaucophylla) futó vagy kapaszkodó növekedésű faj, hajtásai lecsüngenek, ezért ámpolnák beültetésére is alkalmas. Kis levelei tojás alakúak és rövid nyelűek, vörös virágai a hajtások csúcsán . fejlődnek tavasszal. Tartósan csak akkor örülhetünk ennek a növénynek, ha télen is legalább 18-20 °C hőmérsékletű helyet biztosítunk számára.
A B. metallica 8-12 cm hosszú levelei fémfényű olajzöldek, fonákjukon bíborpirosak. Más cserjés begóniafajok beszerzése gyakran nagyon nehéz, ezért nem is érdemes megemlíteni őket.
Cserjés begóniák gondozása
Valamennyi cserjés begónia egész évben világos vagy gyengén félárnyékos, nem napos, meleg (20-22 °C), télen legalább 15 °C-os helyet kíván. Az egyenletesen párás levegőre igényesek. Öntözés: a legnagyobb gonddal, lágy vízzel öntözzük őket, a földlabda állandóan kissé nedves legyen. A pangó vizet és a földlabda kiszáradását egyaránt kerüljük.
Márciustól szeptemberig egy-két hetenként tápoldatozzunk. Télen különösen ügyeljünk a megvilágításra, a hőmérsékletre és a vízellátásra. Ha a növény túl nagyra megnőtt és terpedtté vált, vágjuk vissza. Megfelelő időben dugványokat is vághatunk róla, amelyekről új növényeket nevelhetünk. Metszés: a nagyobb növényeket érdemes nyáron rendszeresen metszeni, hogy ne kopaszodjanak fel.
Az átültetés csak nagyobb és idősebb növényeknél javasolható. Ezeket tavasszal ültessük át B jelzésű virágföldbe, amelyhez keverjünk habosított műanyag darabkákat.
Szaporítás: a cserjés begóniákat fejdugványokkal szaporíthatjuk, amelyeket tőzeg-homok keverékbe tűzdelünk. A szaporítóedényre borítsunk üvegharangot, és állítsuk meleg helyre. A dugványok könnyen meggyökeresednek.
Kártevők, növénybetegségek
Túl kevés vagy túl sok öntözés következtében legyengült növényt levéltetvek és tripszek támadhatják meg, továbbá lisztharmat fertőzheti, levél- és virághullás is előfordulhat. A közvetlen napfény levélperzselést okoz.
Levélbegóniák
E csoport tagjait legfőképpen pompás, különböző rajzolatokkal díszített leveleik miatt nevelik. Elsősorban a Begonia rex és a Begonia diadema keresztezéséből nagyszámú fajta keletkezett, amelyeket Begonia Rex hibridek (királybegóniák) néven foglalunk össze. A fajták felsorolása nem lenne célszerű, mivel állandóan újabbak tűnnek fel, míg a régebbiek közül egyesek eltűnnek. Valamennyi levélbegónia gyorsan növekedik, főleg tavasszal, amennyiben elég nedvesen, meleg és árnyékos helyen tartjuk őket.
További érdekes levélbegóniák: a vaskereszt-begónia (Begonia masoniana) zömök növekedésű faj, amely élénkzöld levelein fekete vaskeresztre emlékeztető sajátos rajzolatot visel. Korábban Begonia ‘Iron Cross’ néven szerepelt, amíg L. M. Mason tiszteletére el nem nevezték B. masonianának. Ő hozta ezt a különleges növényt Szingapúrból Európába. A Begonia rajah alacsony termete és fényes zöld, pontozott levelei miatt kiválóan alkalmas zárt virágablakba.
Végül említésre méltó még a kerekded, barnászöld, fonákján bíbor-vörös levelű Begonia x erythrophylla (B. x feastii), valamint annak ‘Bunchii ‘ fajtája, amelynek levelei fodros szélűek. Az életfeltételek és a gondozási munkák valamennyi levélbegónia esetében megegyezők.
Levélbegóniák gondozása
Tenyészhely és gondozás: világos, de nem napos, egész évben meleg, télen is legalább 16 °C hőmérsékletű helyet kívánnak, az északi vagy keleti fekvésű ablakok mellett kiválóan fejlődnek. Télen többnyire kissé visszaesnek, leveleik egy részét elvesztik; a levélveszteséget azonban csökkenthetjük, ha több meleget és világos helyet biztosítunk számukra. A levélhullás gyakran a fajtától is függ. A földlabdát egész évben tartsuk mérsékelten nedvesen, soha ne hagyjuk kiszáradni. Mindig lágy vizet használjunk. Gondoskodjunk a levegő közvetett párásításáról. Soha ne permetezzük a leveleket, mert megfoltosodnak. Tavasz kezdetétől vagy átültetés után az idősebb növények nagyon gyorsan újra fejlődésnek indulnak, különösen akkor, ha a megfelelő begyökeresedés után a nyári hónapokban kéthetenként kis mennyiségű tápoldattal öntözzük őket.
Átültetés csak akkor esedékes, ha a növény kinőtte a cserepet. Ekkor tavasszal ültessük át A jelzésű virágföldbe, amelyhez keverjünk habosított műanyag darabkákat.
Szaporítás: levéldugvánnyal szaporítható ősszel vagy januárban. A leválasztott leveleket kis háromszögletű dara-bokra vágjuk fel, úgy, hogy azok két oldalát levélér határolja. A levéldarabokat hegyes végükkel lefelé szilárdan tálba vagy szaporítószekrénybe töltött tőzeg-homok keverékbe tűzdeljük, amelyben 24 °C talajhőmérsékleten 3-4 hét alatt biztonságosan meggyökeresednek. A másik módszernél kifejlett leveleket használunk, amelyek ereit az elágazási pontokban átvágjuk. Az így előkészített leveleket tőzeg-homok keverékkel megtöltött tálba fektetjük, és kis kavicsokkal lesúlyozzuk, hogy a levélerek megfelelően érintkezzenek a szaporító-közeggel. Ezzel a módszerrel is néhány hét múlva apró, gyökeres növénykéket nyerhetünk.
Amint kellően megerősödtek, kis cserepekbe ültetjük a fiatal növényeket. Ehhez laza, jó szerkezetű földkeveréket használjunk, amelyhez keverjünk folyami homokot.
Virágos begóniák
Virágos begóniák E nagy csoportot gyakorlati szempontok alapján 4 alcsoportra osztják:
- Begonia Elatior hibridek (sudár begónia),
- Lorraine-begóniák,
- Begonia Sempellorens hibridek és
- Gumós begóniák.
Begonia Elatior hibridek
A Begonia Elatior hibridek (sudár begóniák) nem olyan újdonságok, mint aminek első pillantásra tűnnek, mivel ez a fajtacsoport röviddel a századforduló után keletkezett, mégpedig a Begonia socotrana és a Begonia hyemalis fajok keresztezése útján. A sudár begóniák széles körű elterjedését hosszú ideig a termesztésben adódó problémák okozták. Csak a nemesítés során szerzett újabb tapasztalatok kapcsán sikerült a megfelelő tartósság, ellenálló képesség és virágzókészség megteremtése az új fajtáknál, aminek köszönhetően a sudár begóniák végül a lakások legkedveltebb, gyakran egész évben árusított virágos növényeivé váltak.
A virágzási időszak befejezte után azonban nem lehetséges továbbnevelni őket a lakásban. Ezért legjobb, ha az elvirágzott növényeket eltávolítjuk. Annak érdekében azonban, hogy minél hosszabb ideig gyönyörködhessünk a sudár begóniák virágaiban, ne állítsuk túl meleg helyre (14-16 °C az optimális hőmérséklet), továbbá rendszeresen és óvatosan öntözzük őket. A pangó vizet és a földlabda kiszáradását egyaránt kerüljük.
Bővebb információk a sudár begóniákról
Lorraine-begóniák
A Lorraine-begóniák a Begonia socotrana és a Begonia dregei keresztezéséből származnak. Az utóbbi évtizedekben ugyan uralkodó növényeknek számítottak a virágpiacokon, a hálásabb sudár begóniák azonban meglehetősen kiszorították őket. Az utóbbiak virágainak ugyanis nagyobb a színskálája, azonkívül egész évben kaphatók és nagyon tartósak. Ezzel szemben a Lorraine-begóniákat csak késő ősszel és karácsony idején kínálják, nagy mennyiségben nyíló, de csupán fehér, rózsaszín vagy piros virágokkal, azonkívül több meleget igényelnek, mint a sudár begóniák.
A magasabb hőmérsékleten tartott növényeket nem szabad lényegesen hűvösebb helyre állítani; vásárlás után lassan szoktassuk őket az alacsonyabb hőmérséklethez, különben örömünk rövid ideig tart. A legkedvezőbb hőmérséklet 16-18 °C. A továbbnevelés és a szaporítás szobai körülmények között éppúgy nem lehetséges, mint a sudár begóniáknál.
Gumós begóniák gondozása
A gumós begóniák rendkívül nagy fajtaválasztékban kaphatók. Főleg csoportos kiültetésre és cserepes dísznövényként használják őket. Szobanövénynek kevésbé alkalmasak, de nagyon hálásan virágoznak az erkélyen vagy ablakládában, félárnyékos, legfeljebb a reggeli órákban napos, lehetőleg széltől és esőtől védett helyeken. Humuszos, savas kémhatású talajt igényelnek, nyáron tartsuk mérsékelten, de egyenletesen nedvesen a földlabdát. Májustól októberig hetenként tápoldatozzuk a növényeket.
Magról, dugványról vagy gumóról nevelhetők, legelőnyösebb a gumóról való szaporítás. Az így előnevelt növények már május-júniusban virágoznak. Ősszel (elvirágzás után az esőtől védve) az öntözés fokozatos csökkentésével hagyjuk visszahúzódni a növényeket. Miután a föld feletti részek elpusztultak, felszedjük és óvatosan megtisztítjuk a gumókat, majd száraz tőzegkorpában teleltetjük azokat. A teleltetőhelyiség száraz, 12-15 ° C hőmérsékletű legyen. Márciustól kezdve világos, meleg helyen újra meghajtatjuk a gumókat.
Bővebb információ a gumós begóniákról
Mindignyíló begóniák gondozása
A Begonia Semperflorens hibridek (mindignyíló begóniák) különleges helyet foglalnak el a begóniák között, és — néhány kivételtől eltekintve — kimondottan kertbe való virágágyi növények, de erkélykiültetésekre is használják őket. Világos, napos helyen, jó szerkezetű, humuszos, egyenletesen nedves talajban, 2-3 hetenként mérsékelten tápoldatozva jól fejlődnek és gazdagon virágoznak. Az elnyílt virágok kicsipkedésével a virágzási időt jelentékenyen meghosszabbít-hatjuk.
Belső térbe, virágablakba különösen a rózsaszín virágú ‘Wintermkchen’ és a piros virágú ‘Zürich’ alkalmas, amelyek télen és tavasszal virágoznak. Fejdugvánnyal könnyen szaporíthatók.
