Bimbós pöfeteg (Lycoperdon perlatum)
Bimbós pöfeteg jellemzői
A gömbölyű vagy fordított körte alakú, zárt termőtestű gombák leggyakoribb faja. A galambtojásnál ritkán nagyobb, legtöbbször magányosan fejlődő termőtest feltűnően fehér, idős korban azonban többnyire megbarnul.
Felülete korpás-szemcsés, apró tüskés pikkelyekkel borított, de ezek a szemcsék könnyen letörlődnek, ezért sokszor teljesen sima. Belül eleinte tömör, később a termőtest belsejét kitöltő szövedékben fejlődő spóráktól portömeggé válik. Ez a por az érett gomba tetején keletkező nyíláson — ha a termőtestet nyomás éri —, mint egy kis füstfelhő távozik a gombából. Erre mondják népiesen, hogy a gomba „pipázik”.
Húsa rugalmasan puha, eleinte kócszerű, és sajtszerűen vágható. Kezdetben hófehér, később megsárgul, és vizenyős lesz, végül száraz, barna portömeggé válik. Fiatal korában jellegzetesen aromás ízű, szaga kissé retekre vagy karbidra emlékeztető. Elkészítve ízletes, de csak addig szabad felhasználni, amíg a kettévágott gomba belseje fehér, mert megsárgulása után rossz ízű lesz. Igen jól szárítható is, a felszeletelt pöfeteggomba szárítmánya szép fehér, és aromásan jóízű.
Előfordulása
Erdőben, réten, legelőn, kertekben, nyáron és ősszel mindenfelé igen gyakori, sokszor körben („boszorkánykör”) is nagy mennyiségben terem. Gyűjtéskor ajánlatos azonnal kettévágni, mert leszedés után a belseje hamar megsárgul, és használhatatlanná válik.
Hasonló fajok
A bimbós pöfetegnek több rokona van, amelyek ugyanolyan jó, ehető gombák. Valamennyi gömbölyű vagy körte alakú, és kezdetben a belsejük fehér, szeletelhető. Idős korban minden pöfeteg belseje sötét portömeggé érik. Közülük külön említést érdemel az óriás pöfeteg, mert rendkívüli méretű — általában dinnye nagyságú —, de nemritkán fél méter átmérőjű is lehet, ily módon igen jelentős élelemanyagot nyújt. Felismerésében nagy könnyebbséget jelent, hogy a pöfetegek között mérgező nincsen.
Velük összetéveszthető, nagyjából gömbölyded alakú, súlyosan mérgező gombafaj csak az áltrifla, ez azonban igen kemény húsú, kívül rozsdabarna, barna, kettévágva pedig a belseje már fiatal korban sem fehér, hanem szürke, később pedig fekete lesz.
Sajnálatos módon sűrűn tévesztik össze a kisebb termetű pöfetegekkel. Ajánlatos végül arra is figyelni, hogy éppen a gyilkos galóca fejlődő fiatal termőteste is, amíg a teljes burokban van, gömbölyű és fehér, tehát pöfetegnek lehet vélni. Kettévágva azonban azonnal látható a burokban kialakuló kalapjának és tönkjének rajzolata.
