Borsikafű (Satureja hortensis) gondozása

A borsra emlékeztető ízű borsikafűt már az ókorban ismerték. Ezt a növényt elsősorban húsok és hüvelyesek fűszerezésére használják. Gyógyhatását a mai napig is sokra becsülik.

Borsikafű jellemzői

Az évelő borsikafű a Földközi-tenger napsütötte, száraz, sziklás lejtőin fordul elő, Közép-Európában termesztik. Az egynyári borsikafű számunkra ismertebb. Mindkét faj aromás illatú, és a kakukkfűben, illetve az eukaliptuszban is előforduló hatóanyagokat tartalmazza. Régóta ismert pszichikai élénkítő hatása.

A borsikafüvet az ókor óta előszeretettel használják húsok és hüvelyesek fűszerezésére. A borsfű fajok gyomorerősítő hatásának köszönhetően a nehezen emészthető ételek könnyebbé válnak, és antibiotikus hatásuk miatt az érzékeny gyomrú emberek is fogyaszthatnak például nehéz vadételeket.

A francia konyha leghíresebb fűszernövényei – Bouquet garni – közé tartozik a petrezselyem és a babérlevél mellett a borsikafű is. Frissen érdekes, csak enyhén borshoz hasonlító zamatú fűszer, míg szárítva aromája erősebb.

Friss leveleket és hajtásokat bármikor levághatjuk a növényről. Aromája röviddel virágzás előtt és alatt a legerősebb. Ilyenkor nagyobb mennyiségben szedik le, csokrokba kötik, és szárításhoz felakasztják. Csak felhasználáskor őrlik és morzsolják szét.

Borsikafű termesztése

A borsfűnek különféle fajai léteznek. Nálunk általában az egynyári  fajt, a Satureja hortensist ültetik, amelyet borsikafűnek vagy kerti csombornak is neveznek. Az évelő borsfű a Satureja montana.

Egynyári borsikafű (Satureja hortensis)

Könnyen nevelhető fűszernövény. Cserépben, erkélyládában éppen olyan jól fejlődik, mint kerti ágyásban.

A magokat késő tavasszal, mindjárt végleges helyükre vethetjük, amikor a kert talaja már kissé átmelegedett. Csírázásukhoz sok fény szükséges, ezért  a finom magokat csak vékony réteg földdel takarjuk le. A magok néhány hét alatt kicsíráznak. Amint a növénykék elég nagyok, és a gyomoktól meg tudjuk őket különböztetni, ritkítsuk ki 25-30 cm-es távolságra.

A növényről egész nyáron vághatunk friss hajtásokat. Fűszerként igen ízletesek. Szárításhoz az egész növényt szedjük ki, kössünk többet laza, levegős csokrokba, és akasszuk fejjel lefelé meleg, száraz, árnyékos helyre. Téli felhasználáshoz tartsuk a szárított növényt légmentes csomagolásban.

Hegyi pereszlény (Satureja montana)

Az évelő borsikafűnek egyéb elnevezései; hegyi csombor, hegyi pereszlény és hegyi borsikafű.

Ezt a kisméretű félcserjét dísznövényként akár sziklakertbe is ültethetjük. Erőteljesebb ízű, ezért tápláló téli ételek készítéséhez is használhatjuk.  Főzete (20 gramm hajtáscsúcs egy liter vízhez) gyomorerősítő hatású.

Az évelő borsikafűvet a hideg évszakokban is frissen szedhetjük. Nálunk inkább csak a magját tudjuk beszerezni a vetőmagboltokban. A szabadba tavasszal vagy ősszel ültessük ki, de egész évben tarthatjuk cserépben is az ablakpárkányon. Ilyenkor konyhai fűszerként használhatjuk, de emellett még szép látványt is nyújt.

Borsikafű gondozása, igényei

A borsfű felfelé törő növekedésű. 10-40 cm magas növény. Míg az egynyári faj vékony ágrendszerű, az évelő borsfű (hegyi csombor) erős, és sűrűn elágazó félcserje. Mindkét faj levelei zöldek, keskenyek és kihegyezettek.

Virágzás, napfény

Virágaik aprók, fehér, rózsaszín vagy halványlila színűek. Mindkét növény erősen aromás illatú.A szabadban tartott borsfű a napos helyet kedveli.

Öntözés, tápanyag és talajigénye

A cserépben vagy erkélyládában nevelt növényeket gondosan öntözzük, de úgy, hogy a talaj az öntözések között enyhén kiszáradhasson. Kéthetente adjunk a növénynek erősen hígított tápoldatot.

A szabadban tartott borsfüvet laza talajba ültessük, cserepekhez és ládákhoz használhatunk egységföldet. Az egynyári borsfű ősszel elhal, az évelő változatot minden második tavasszal ültessük át.

Környezet

A borsikafű a kerti ágyások egyik növénye, de tarthatjuk dísznövényként is. Mindkét faj jól fejlődik cserépben és erkélyládában is.