Csengőbojt (Enkianthus)
Gyöngyvirágra emlékeztető virágaival és piros őszi lombszínével ejti ámulatba a szemlélőt.
Csengőbojt jellemzői
A hangafélékhez tartozó csengőbojt Kelet-Ázsiából származó, festői szépségű díszcserje. Tíz ismert fajtája közül nálunk leggyakrabban a harangozó csengőbojt (Enkiantbus campanulatus) található meg.
A fagytűrő harangozó csengőbojt mereven felfelé növekszik, kifelé erősen elágazó oldalhajtásai csaknem vízszintesek. A harangvirág-szerű, halványsárga vagy világos rózsaszín, pirosan erezett virágok a levelek kifejlődése után nem sokkal: májustól júniusig láthatók az évelő cserjén és sűrű, akár 12 cm átmérőjű ernyőket alkotva csüngnek le az oldalágakról.
A 2-3 m magasra növő cserjét virágzás után is mutatóssá teszik hegyesen ovális levelei, amelyek ősszel pompás élénksárga vagy narancs-vörös színt öltenek.
Az ‘Albiflorus’ fajta nagyon gazdagon virágzik. A tiszta fehér virágok élesen elválnak az ősszel sárgás narancsszínben díszlő lombtól.
A bókoló csengőbojt (Enkianthus cernuus) ritkán ültetett, tiszta fehér virágú fajta. Sokkal gyakrabban találkozhatunk mélyvörös virágú változatával, az Enkianthus cernuus var. rubensszel.
Csengőbojt ültetése
A csengőbojt a többi hanga-féléhez hasonlóan a laza, humuszos talajt kedveli, amely soha nem lehet meszes. Tetszetős formája, virága és őszi lombszíne különösen jól érvényesül, ha magában áll. Ültethetjük például előkertbe vagy gyepes terület közepére. A díszcserje pompásan fejlődik a cserjés szélén, ahol élvezheti az egyéb növények árnyékát és védelmét.
A virágok és az őszi lombszín szépsége elsősorban fenyőfélék előterében jut érvényre. A lehulló tűlevelek savanyúvá teszik a talajt, ami szintén kedvez a növénynek. Fenyéren jól illik a vele rokon csarab, erdei fenyő, boróka és nyír társaságába. Japánkertben a manapság divatos cserjeválaszték elmaradhatatlan eleme. Ha dézsába ültetjük, a teraszon vagy a tetőkertben is gyönyörködhetünk e varázslatos díszcserje szépségében.
Ültetési idő: tavasz
1. Lazítsuk fel a talajt. A kötött talajba dolgozzunk homokot, tűlevélkomposztot és tőzeget. Ássunk nagy ültetőgödröt.
2. Röviddel ültetés előtt öntözzük meg a cserjét, majd vegyük ki a cserépből. Kissé lazítsuk meg az összetömörödött gyökereket.
3. Ültessük el úgy, hogy a gyökérlabda felső része a talajjal egy szintbe kerüljön. Töltsünk földet a gyökerek köré.
4. Nyomkodjuk le a földet, és alakítsunk ki öntözőtányért. Alaposan öntözzük meg a növényt. A tő körül takarjuk a talajt aprított fakéreggel.
Csengőbojt gondozása
A csengőbojt, egyszerűen gondozható cserje. Májustól júniusig virágzik. Magas fák vagy cserjék enyhe árnyékában és védelmében fejlődik a legjobban. Humuszos, savanyú, nem tömörödött talaj. A törzskorongot talajtakarással tartsuk gyommentesen, ne füvesítsük.
Tavasz – ültetés és trágyázás
Kedvező ültetési idő. A kötött talajt lazítsuk fel homokkal és tőzeggel vagy tűlevélkomposzttal, és savanyítsuk. Az idősebb cserjék töve körül óvatosan dolgozzunk a talaj felső rétegébe rododendrontrágyát és komposztot. Vigyázzunk, nehogy megsérüljenek a talajfelszíni hajszálgyökerek.
Nyár – gondozás
Száraz időben öntözzünk. A törzskorongot takarjuk aprított fakéreggel, hogy a talaj nyirkos maradjon.
Ősz – fagyvédelem
A fagykárok ellen terítsünk a növény köré komposztot és aprított fakérget.
Szaporítása
Bujtással szaporíthatjuk. Kora nyáron hajtsuk le az egyik lágy, külső hajtást a talajra úgy, hogy csúcsa 20-30 cm-en szabadon maradjon. Ássunk mélyedést. Szedjük le a leveleket a hajtás talajra fekvő részéről, kapoccsal rögzítsük a hajtást, és takarjuk be földdel. Kössük fel a hajtáscsúcsot, és hagyjuk rajta a leveleket.
Kártevők és betegségek
A sárguló, zöld erezetű levelek a klorózis jelei. A csengőbojton meszes, összetömörödött talaj esetén jelentkezik ez a hiánybetegség. Savanyítsuk a talajt tőzeggel, és lazítsuk fel. Óvatosan trágyázzunk rododendron-trágyával, ammónium-szulfáttal vagy szuperfoszfáttal.
