Dugványozási útmutató

Kiváló időtöltés és olcsóbb megoldás, ha a növényeket mi magunk szaporítjuk az ablakpárkányon. Ily módon olyan növényeket is nevelhetünk, amelyeket a kereskedelemben csak ritkán találhatunk meg.

Növényszaporítási módok

A szobanövények szaporításának két módja van:

• a magról (úgynevezett ivaros vagy generatív)
• és a dugványról történő (úgynevezett ivartalan vagy vegetatív) szaporítás.

Vannak növények amelyek csak magról szaporíthatók. Ilyen például sok kaktusz. Előfordulhat, hogy a fiatal növény más öröklött tulajdonságokkal rendelkezik, mint az anyanövény.  Az anyanövénnyel teljesen megegyező fiatal növényeket csak dugványról történő szaporítás esetén kapunk.

Dugványnak azokat a hajtás eredetű növényi részeket nevezzük, amelyekből új növények fejlődnek!

Mire figyeljünk egy új növény nevelésénél?

Fejlettség

A növények esetében ez a megjelölés a hajtások fejlettségére utal. Az azonban, hogy a szaporításhoz fejlett, vagyis kemény, fás vagy nem fejlett, vagyis lágyszárú, zöld hajtásokat használunk, növényenként változó lehet.

Egyes dugványok meglehetősen sok gondozást igényelnek, mások viszont egy pohár vízben is meggyökereznek. Bizonyos növényekről elég egyetlen levelet levennünk, más növényekről viszont hosszabb hajtásdarabokat kell vágnunk.

Fontos! Ne szedjünk dugványt vírussal vagy baktériummal fertőzött növényekről!

Föld

Ha növényeket dugványról szaporítunk, a gyökereztetéshez ne általános virágföldet, hanem porózus, jó vízelvezető képességű, oxigénben gazdag földet válasszunk. Ideális talajt ad a tőzeg és a homok egyenlő arányú keveréke.

Gyökérképződés

Ha a hajtásdarabokat földbe dugjuk, úgynevezett callus vagyis hegszövet képződik a vágási felület körül. A dugványt csak akkor ültethetjük át általános virágföldbe, ha már megfogant. Növénytől függően ez a folyamat heteket vagy akár hónapokat is igénybe vehet.

Ha ellenőrizni szeretnénk a gyökérképződést, óvatosan húzzuk meg a növényt. Ily módon megállapítható, hogy a dugvány gyökeret eresztett-e már.

Páratartalom

A dugványról való szaporítás során az jelenti a legnagyobb nehézséget, hogy a hajtások könnyen kiszáradnak. Ezt úgy akadályozhatjuk meg, hogy a levegő páratartalmát magasan tartjuk. Ez a legkönnyebben üvegtetejű szaporítóládában valósítható meg.

A cserepekre húzhatunk szellőzőnyílásokkal ellátott fóliát is, amely alá keretet vagy fadarabokat szúrva megakadályozhatjuk, hogy a fólia ráhajoljon a dugványokra.

A fólia alatt melegházi klíma alakul ki, a fiatal növénykék kevesebb vizet párologtatnak, és nem száradnak ki olyan könnyen. A nagy levelű növények dugványain lévő leveleket (például szobahárs) sokszor félbevágják, hogy így csökkentsék a párologtatási felületet.

Hőmérséklet

A legtöbb dugvány magas hőmérsékletet igényel a gyökérképződéshez. Ilyenkor a 25-28 °C egyáltalán nem számít szokatlannak. Az alulról jövő meleg különösen jót tesz a dugványoknak.

Különféle dugványok

Fejdugványok

A leggyakoribb dugványféle a fejdugvány vagy hajtáscsúcsdugvány. Ebben az esetben a hajtást közvetlenül a levél alatt, 10 cm hosszan vágjuk le. Erre a szaporítási módra a tavasz a legalkalmasabb időszak.

Dugványnak olyan hajtásokat is felhasználhatunk, amelyek a növény nyesésekor megmaradnak. Ily módon szaporítható például a borostyán, a fukszia, a szobahárs és a csüngőágú fikusz is.

Ha tejnedves növényekről vágunk dugványnak való hajtást (például szobafikusz vagy kroton), a dugványok vágási felületét tegyük langyos vízbe vagy szórjuk be faszénporral, hogy a nedv ne tudjon kifolyni.

Levéldugványok

Egyes növények esetében akár egyetlen levél vagy levélrész is elegendő a szaporításhoz. A fokföldi ibolya esetében például elég a levélszárat a földbe dugni, és az is meggyökerezik, a száron pedig kis növény fejlődik. A levélbegóniánál ferdén vágjuk át a levél főerét borotvapengével, majd rögzítsük a levelet nyirkos földre. A vágási felületnél hamarosan kis növénykék fejlődnek.