Edények és közegek – mi mire alkalmas?

A döntés gyakran nehéz. Ez igaz a cserepes nevelésre is, hisz a növény igényei szerint sokféle lehetőség adódik.

Az ültetőedények és virágföldek széles választéka mellett pontosan tájékozódnunk kell az adott áru tulajdonságairól, mielőtt egy edény vagy egy speciális közeg mellett döntünk.

Cserép cserép hátán

A cserép megfelelő mérete és alakja elengedhetetlen a növény kellő fejlődéséhez. A gyökérlabda körül még körben 1-2 cm helynek kell maradnia a további növekedéshez. A cserépen feltüntetett méretek mindig a felső peremnél mért belső átmérője vonatkoznak, és általában 2 cm-enként követik egymást.

Agyagedények

Az agyag porózus, és így átjárható a levegő és a víz számára. A gyökerek jobban levegőznek, a közeg gyorsabban megszárad. Másrészt a cserépen keresztül víz is párolog, így a vízigényesebb növények könnyebben kiszáradhatnak.

A gyökerek előszeretettel futnak ki a jól szellőző szélső földrétegekbe, és a gyökérlabda egyenlőtlenül fejlődik. Gondoljunk a jelentős súlyra is, amit a nagyobb agyagcserepek képviselnek.

Műanyag és egyéb anyagok

Az agyaggal ellentétben a műanyag sem a levegőt, sem a vizet nem engedi át. A gyökerek egyenletesebben fejlődhetnek, és ritkábban kell öntözni a növényeket. Másrészt viszont könnyebben keletkezik pangó víz. A könnyű anyagok csekély stabilitása miatt a nagyobb fajsúlyú növények, például terráriumok és vitrinek szépen beültethetők. A fóliával bélelt fonott kosarak is esztétikusan hatnak.

Speciális edények

A különleges gyökérnövekedés néha speciális ültetőedényt követel meg. A mélyen gyökeresedő növényeknek, mint a pálmák többsége magasabb cserepek (pálmacserép) felelnek meg. A sekély gyökérzet ellenben (például a legtöbb kaktusz esetében) lapos tálak használatát is lehetővé teszi. Az orchideák cserepe legtöbbször műanyagból készül, és lefelé nem szűkül. Az ámpolnacserepek szintén különböző változatokban kaphatók, fontos a stabil rögzítés, és praktikus, ha van rájuk szerelve alátét, hogy a felesleges öntözővizet felfogják.

Közegek

A virágföldnek rendelkeznie kell bizonyos tulajdonságokkal, hogy a növények jól érezzék magukat benne. Laza, víz- és levegő számára átjárható, továbbá szerkezetstabil kell, hogy legyen.

Ugyanakkor könnyen kell a vizet felvennie és jól meg kell azt tartania; legyen mentes a kórokozóktól és kártevőktől, jól kell raktároznia a tápanyagokat, és megfelelő (6 körüli) PH-értékűnek kell lennie. Az újabban kapható tőzegmentes földkeverékek amellett, hogy környezetkímélők, biológiailag aktívak, és megújuló alapanyagokból gyártják őket, mint a kéreghumusz.

A földkeverék egy iparilag előállított közeg, mely különböző változatokban létezik. Legtöbbször virágföld vagy ültetőföld néven kerül forgalomba igen változó minőségben és árfekvésben.

Az úgynvezett egységföldek alapanyagai a tőzeg és az agyag. Összetételüket tekintve szabványosították és tápanyagtartalmuknak megfelelően típusokra osztották őket. Hazánkban hagyományosan az A, B és C típusú virágföldet különböztetik meg, ezek elsősorban PH-értékükben térnek el egymástól:

• az A-földet a savanyú talajt kedvelő fajoknak,
• a C-t az enyhén meszes közeget igénylő növényeknek,
• a B-t a semleges PH-tartományt előnyben részesítő cserepes növényeknek ajánlják.

Speciális közegek

Néhány növény különleges igényt támaszt a közeggel szemben, az ő számukra hozták létre a különböző speciális virágföldeket:

Azálea- vagy rododendronföld: 4-5 közötti PH-értékű keverék, melynek alapja a felláptőzeg; kimondottan savanyú közeget kedvelő növényeknek való.

Kaktuszföld: ásványi anyagokban igen gazdag és nagyon jó vízáteresztő tulajdonságú keverék kaktuszok és más pozsgások számára.

Orchideaközeg: Igen darabos és így jó lég- és vízáteresztő tulajdonságú közeg, szerkezetstabil és tápanyagban szegény. Broméliák és egyes páfrányok számára is ideális.

Pámaföldnek magas az agyagtartalma.