Eperfa, régi idők kultúrnövénye
A eperfa enyhe éghajlaton, bortermő vidéken fejlődik szépem, és itt rendszeresen terem is.
Eperfa jellemzői
A nyáron zöld eperfa (Morus alba) magassága többnyire nem haladja meg a nyolc métert. Enyhe éghajlatú, védett helyet igényel.
Növekedése a rövid törzsű fákéhoz hasonló vagy bokros. Az idősebb fák koronája terebélyes és gömbölyű. Törzse gyakran kissé megcsavarodik. A világoszöld, széles-ovális, fogazott levelek hossza legfeljebb 10 cm. Ősszel sárgára színeződnek. A gyümölcsök júliusban és augusztusban jelentéktelen barkákból fejlődnek ki. ízük édes, színük fehér, piros vagy feketés-lila, hosszuk 1-6 cm, formájuk a szederéhez hasonlít. A teljes terméshozam átlagosan öt-hat év után áll be.
Eperfa | |
Faj/Fajta | Ismertetés |
Fekete eper (Morus nigra) | őshazája Észak-Perzsia; szölőtermó éghajlaton teljesen fagytűrő; termésének színe a bíbortól a feketésliláig terjed, hossza 3-6 cm, íze savanykás-édes és pikán. |
'Chelsea' | a fekete eper egy fajtája; hosszú, feketéspiros termése rendkívül szép formájú; már négy-öt év után gazdagon terem. |
Piros eper (Morus rubra) | őshazája Észak-Amerika; védett helyeken a szőlőtermő éghajlaton kívül is fagytűrő; termése piros, hossza 1-3 cm, íze kellemesen éde. |
Fehér eper (Morus alba) | őshazája Kína; szőlőtermő éghajlaton fagytűrő; termésének színe krémfehér, néha fehérespiros pettyekkel, piros vagy feketéspiros, hossza 1-3 cm, íze édes. meglehetősen jellegtelen. |
'Pendula' | a fehér eper nagyon mutatós, lecsüngő ágú fajtája; termése fehér, 1-3 cm hosszú, akárcsak a tiszta fajnak. íze édes. meglehetősen jellegtelen. |
'Constantino-politana' | a fehér eper tömött növekedésű, nagy lombú fajtája; termése feketés-piros, 2-3 cm hosszú. jellegtelen ízű; néha fekete eperként árulják. |
Három faj érdemel figyelmet kertészeti szempontból:
A fekete eperfa (Morus nigra), amelynek a legnagyobb és legízletesebb a termése, érdesen szőrös levelei és ágai különböztetik meg a többi fajtól.
A fehér eperfa (Morus alba) Kínában évezredek óta termesztik. Levelei a selyemhernyók táplálékául szolgálnak. Ennek a fajnak van a legkisebb és meglehetősen íztelen termése.
A piros, vörös eperfa (Morus rubra) a leginkább fagytűrő faj, termése közepes méretű és édes.
Eperfa ültetése
Ültetés: ősszel vagy tavasszal.
1. Ássunk a gyökérlabdánál kétszer nagyobb ültetőgödröt.Verjük le mellé a tartókarót.
2. A gyökérlabdát jól öntözzük meg, és óvatosan húzzuk ki a konténerből. Ha szükséges, óvatosan vágjuk fel a műanyag dézsa oldalát.
3. A földet javítsuk komposzttal. A gyökérlabdát úgy ültessük be, hogy a talajjal egy szintben legyen. Töltsük vissza a földet.
4. Tapossuk le a földet. és alakítsunk ki öntözőperemet. A fát alaposan öntözzük meg. A törzset fent és lent erősítsük a karóhoz.
5. A törzskorongon 10 cm magasan takarjuk a talajt jó érett komposzttal, de a fatörzs tövét hagyjuk szabadon.
Eperfa gondozása
Az eperfa egyszerűen gondozható bokros fa. Virágait májusban hozza. Júliustól augusztusig hozza terméseit. Napfény kedvelő. A fagyérzékeny fák napos, védett helyet igényelnek. Csak szőlőtermő vidéken fagytűrők. Jó vízáteresztő, tápanyagban gazdag talajt igényel. Ne legyen benne pangó víz, és legyen egy kicsit meszes.
Tavasz – ültetés és gondozás
Kedvező időszak az ültetésre. Telepítés előtt végezzünk talajvizsgálatot. Savanyú talajba (7 alatti pH-érték) dolgozzunk algameszet. Az áttelelt eperfát takarjuk ki, és terítsünk szét komposztot.
Nyár – szüret
Szüretkor viseljünk kesztyűt és régi ruhát, mert az eper piros leve nagyon erősen fog. Legjobb, ha a termést a fa alá terített vászonra vagy fóliára rázzuk.
Ősz – ültetés és védelem
Az eperfát ilyenkor is ültethetjük. Elsősorban a frissen ültetett és a fiatalabb fákat védjük fenyő-ágakból vagy szalmából álló takarással.
Kártevők és betegségek
Az eperfát szinte soha nem támadják meg betegségek és kártevők. Éréskor azonban kárt tehetnek benne a madarak. Védjük meg a fákat hálóval, ezüstfóliából vágott csíkokkal vagy hagyományos madárijesztővel.
