Fekete dió (Juglans nigra)

Fekete dió jellemzői

A fekete dió tekintélyes, gyorsan növő, lomhullató fa. Észak-Amerika keleti oldalán honos. Az európai kertekbe 1629-ben került be. Magassága 20-30 m, a lombkorona szélessége pedig 10-20m közötti. Télen a -20°C-ig elviseli a hőmérsékletet.  Nagy árnyékot vet, fekete kérge mélyen barázdált – fiatal korában is. Nagy, szárnyasan összetett levelei 10-12 fogazott levélkéből állnak, amelyek megdörzsölve erős illatúak. Nagy termései párosával nőnek, belsejük ehető diót tartalmaznak.

Minden diófa levele egy juglonnak nevezett anyagot tartalmaz, mely növekedésgátló hatású. Ez az alleopátia megakadályozza a versengést, és növeli a diófák túlélési esélyeit.

Fekete dió gondozása

A mélyrétegű, termékeny, nedves, de jó vízelvezetésű talajban teljesedik ki, de bármely talajtípust elvisel, a savas kémhatásútól a lúgosig. Ennek a nagy fának sok napfényre és nagy térre van szüksége, hogy széles koronája kifejlődhessen. Az egyik legjobb parkfa vagy szoliter nagy kertekbe.

A juglandacea család sok tagjához hasonlóan, a fekete diónak is karógyökere van, és nem szereti a bolygatást. Ezért a jó eredés érdekében fontos, hogy fiatal, konténeres csemetét ültessünk. A fekete dió jó választás azokra a helyekre, ahol késő tavaszi fagyok vannak, de a melgebb vidékekre a közönséges vagy nemes dió megfelelőbb.

Fajták

J. ailantifolia (japán dió): nagy, szárnyasan összetett levelei vannak.

J. mandshurica (más néven J. cathayensis, mandzsuill. kínai dió): természetétől fogva többtörzsű, hosszú, szárnyas összetett levelekkel.

J. regia (közönséges vagy nemes dió): széles, kerek koronájú, sima kérgű fa; szép termést ad, ha a mókusokat el tudjuk zavarni. A ‘Broadview’ fajta kompakt, középtermetű fa, és a legjobban termő fajta.