A fűzéres díszcsorba szép eleme lehet a kertnek és a tarka nyári virágcsokroknak.
Díszcsorba fajták és jellemzői
Az Észak-Amerikából származó díszcsorba (Liatris spicata) vagy fűzéres díszcsorba, szokatlan megjelenésű, vad évelő növény. Virágzatai a fűcsomó jellegű levélüstökök fölé emelkedő 40-90 cm hosszú szárak csúcsán találhatók. Az egyes ibolyaszínű, bíbor rózsaszín vagy fehér virágok sokáig nyíló füzérvirágzatot alkotnak. További érdekessége a növénynek, hogy a virágzatban lévő virágok felülről lefelé haladva kezdenek kinyílni.
Az eredeti fajból mára sok kerti fajtát nemesítettek, amely magvetéssel szaporítható. Különösen kedvelt a liláspiros virágú ‘kobold’, amely 40-50 cm-es magasságával a legalacsonyabb fajta. Vegyes ültetéshez ajánlható a 80-90 cm magasra növő ‘Floristan Violett’ és a ‘Floristan Weisz’. Ugyanilyen magasra nő az élénk bíborvörös virágszínű ‘Picador’.
Fűzéres díszcsorba gondozása
Napfény: napos vagy félárnyákos helyen erős szárakat fejleszt sok virággal. Talaj: jó vízáteresztő, tápanyagban gazdag talajt igényel. Nedves talajban a gyöktörzsek könnyen rohadni kezdenek. Virágzás augusztustól októberig. Vágott virágnak is alkalmas évelő növény.
Kora tavasz – ültetés és szaporítás
A gumószerű gyöktörzseket márciustól áprilisig ültessük el. A kötött talajban feltétlenül készítsünk a gyökerek alá drénréteget, kavicsból vagy homokból. 5-6 évente ősszel vagy tavasszal szedjük fel az állományokat és osszuk szét a töveket, hogy növekedési erejük és virágzási hajlamuk ne csökkenjen. A tavasz a legkedvezőbb időszak a magról történő szaporításhoz. A tövek a vetéstől számított két év múlva virágoznak először.
Nyár – Öntözés és tisztítás
A fűzéres díszcsorba elviseli az enyhe szárazságot, de ha rendszeresen öntözzük, több virágot fejleszt. Az elnyílt kalászokat közvetlenül a virágzat alatt vágjuk le.
