Gyűrűs tuskógomba (Armillaria mellea)
Gyűrűs tuskógomba jellemzői
Ezt a gombát a gyűjtésre javasolt, jó, ehető gombák után, külön kiemelve kell ismertetnünk, mert annak ellenére, hogy tömegesen termő, közismert, általánosan gyűjtött és árusításra is engedélyezett faj, bizonyos esetekben bajt okozhat. Erről tehát kissé bővebben kell szólnunk.
Faanyagon, csoportosan termő, nagyra növő gombafaj Kalapja domború vagy kúp alakú, ellaposodó, vékony húsú. Színe barna, barnássárga, rozsdasárga. Közepe rendszerint sötétebb barna. A kalap felületén apró, szálkás pikkelykék vannak, amelyek kezdetben sárga színűek, az idős gombán ezek a pikkelykék többnyire letörlődnek, hiányzanak. A csoportosan nőtt termőtestek közül az alsók kalapja a felső kalapokból kihulló fehér spóraportál többnyire fehéren poros, lisztes.
Lemezei sűrűn állók, szélesek, fehérek, de az idős gombán gyakran vörösesbarnán foltosak vagy megbarnulnak. Tönkje hosszúra nyúlt, görbe, mert egy tőből sok tönk indul ki, Fölül fehér, sárgásfehér, lefelé zöldes vagy vörösesbarna, alul sötét-barna. Felülete sima, rostos, belseje tömör. A tönkön felül jól fejlett gallér van.
Húsa a kalapban puha, de a tönkben kemény, szívós, fehér vagy barnásfehér színű. Ezért csak a kalapja és a tönk felső egyharmada alkalmas a fogyasztásra. Nyersen kóstolva fanyar, csípős, összehúzó, kaparó, tehát rossz íze van, tartás főzés után azonban ez a rossz íze eltűnik. Vigyázat, nyersen kissé mérgező is!
A gyűrűs tuskógomba (régebbi nevén gyűrűs tölcsérgomba) ehető. Vigyázzunk azonban arra, hogy csakis hosszabb ideig (legalább 25 percig) tartó főzés után fogyasszuk! A tartós hőhatásra ugyanis a csípős íze és az ártalmas hatóanyaga elbomlik, megszűnik, enélkül azonban kisebb rosszullétet okozhat!!!
Előfordulása
Erdőkben, erdőszéleken, irtásokon, a fatönkökön vagy a fák tövén, tuskóján nagy csoportokban, olykor nagy tömegben terem. Jellegzetesen őszi gomba, ősz elejétől a tél kezdetéig sokszor hatalmas mennyiségben gyűjthető.
Hasonló fajok
A gyűrűs tuskógomba tulajdonképpen több egymáshoz hasonló faj, ezért színben, megjelenésmódban igen változékony. Hasonló hozzá az egyszínű világosbarnás, talajon is termő rokona, a csoportos tuskógomba (Armillaria tabescens), amely ugyanúgy, hosszabb ideig tartó főzés után fogyasztható. Hasonló hozzá némelyik tőkegomba is, de a tőkegombák lemezei nem fehérek, és tönkjük felülete többnyire nem sima, hanem pikkelyes. Közülük némelyik fogyasztásra alkalmatlan, mert keserű, rossz ízű.
Minden erdőben igen gyakori és egész éven át termő sárga kénvirággomba pedig súlyosan mérgező, ez azonban élénkebb sárga kalapjáról, zöldessárga, majd zöldesbarna lemezeiről könnyen felismerhető, és erősen, keserű, rossz íze miatt úgysem fogyasztható. A csoportosan, faanyagon termő gombákat tehát csak a jó gombaismerő gyűjtse.
