Ízletes galambgomba (Russula alutacea)

Ízletes galambgomba jellemzői

A nem csípős ízű, vörös kalapú, nagy termetű galambgombák legértékesebb faja. Kalapjának alakja domború, majd lapos, gyakran középen bemélyedő. Színe különféle vörös, barnásvörös, élénkpiros vagy lilásvörös. Olykor zöldessárgára, sárgásfehérre kifakuló, főleg a közepén. A kalap felülete többnyire kissé fényes. Széle olykor kissé bordás. Bőre félig lehúzható.

Lemezei szabályosan küllősen állnak, törékenyek. Színük jellegzetesen sárga, élénksárga.

Tönkje aránylag eléggé hosszú, egyenletesen vastag, hengeres. Színe fehér, olykor szürkés vagy kissé rózsás árnyalatú. Felülete sima vagy alig észrevehetően finoman eres.

Húsa, mint a galambgombáknak általában, törékeny, morzsolódó, pattanva törő. Színe fehér. Íze nyersen kóstolva nem csípős, dióízű, szaga nem jellegzetes.

Előfordulása

Erdők talaján, lombos és tűlevelű fák alatt egyaránt, helyenként tömegesen terem. Nyáron és kora ősszel gyűjthető. Könnyen kukacosodik, ezért ajánlatos a termőhelyén kettévágni, és a csípős ízű fajoktól való elkülönítés miatt nyersen megkóstolni. Ez a kóstolás a galambgombáknál kivételesen nemcsak megengedett, hanem szükséges is.

Hasonló fajok

Az ízletes galambgombához hasonló más vörös kalapú faj sok van. Közülük ugyancsak jó, ehető például a barnulóhúsú galambgomba, de annak lemezei sárgásfehérek, és nyersen kellemetlenül rossz szaga van. A piros kalapú galambgombák többsége viszont égetően csípős ízű, és esetleg kissé mérgező is (ilyen például a hánytató, a törékeny és a feketés vörös galambgomba).

Az ízletes galambgomba élénk sárga lemezei, valamint az a tulajdonsága, hogy nem csípős ízű, együttvéve könnyen megkülönböztethetővé teszik a kerülendő fajoktól.