Kerti növények

Japán kecskerágó (Euonymus japonicus) gondozása, szaporítása

A japán kecskerágó egy kompakt, téli zöld cserje, amely Japánból származik. Gyakran használják kerti sövénynek, ösvények, kertek és díszkert kialakítására.

Japán kecskerágó jellemzői

Örökzöld lombjával, zöld vesszőivel télen-nyáron díszíti az erkélyt. Szigorúbb teleken fagykárt szenvedhet, különösen, ha nem szabadföldbe, hanem nagyméretű cserépbe vagy dézsába ültetjük, és abban hagyjuk télen a ház körül.

Japán kecskerágó (Euonymus japonicus 'Aureus')
Japán kecskerágó (Euonymus japonicus ‘Aureus’)

Növénykártya

Tudományos név:

Euonymus japonicus

Gyakori fajták:

’Aureus’, ’Aureomarginatus’

Magassága:

2-4 m

Levél:

csillogón fénylő, bőrnemű levelek

Virág:

négytagú, zöldesfehér virágok

Termés:

borsó nagyságú, négyrekeszű toktermés

Talaj:

tápdús, normál kerti talaj

Fényigénye:

napos, félárnyékos

Hőmérséklet:

normál, hidegérzékeny

Felhasználás:

szoliterként, vagy csoportosan is telepíthetjük

Egyébként védett helyen a japán kecskerágó (Euonymus japonicus) nálunk télálló, csak különösen mostoha időjárásnál kell bevinni télre hűvös helyiségbe. Dézsás növényként főleg a tarka levelű fajtái kedveltek: az ‘Aureovariegatusi’ leveleit aranysárga, az ‘Argenteovariegatus’-ét zöldesfehér folt díszíti. A ‘Vicrophyllus’ kisebb leveleivel mutat. A fajták kisebb termetűek maradnak, míg az alapfaj, amely ázsiai hazájában az 5 m magasságot eléri, nálunk is megnő 2 m magasra, és körmérete is tekintélyesebb.

Japán kecskerágó gondozása

Mind az alapfaj, mind a fajták nyáron félárnyékos-árnyékos, télen viszont világos helyet kívánnak. Belső térben novembertől februárig 5-10 °C hőmérséklet kívánatos számukra. Talaj: tőzeg alapú földkeverék, pl. “C” jelzésű virágföld. Öntözés: a talajt tartsuk állandóan nyirkosan, télen se hagyjuk teljesen kiszáradni. Márciustól októberig kéthetenként tápoldatozzuk a növényeket. Átültetés: kétévenként, tavasszal.

Japán kecskerágó szaporítása

A japán kecskerágót könnyen szaporíthatjuk nyár végi félfás dugványozással, de ha magot hoz a növény, magvetéssel is. A magköpenyes magvakat ősszel azonnal elvethetjük, de rétegezhetjük is nyirkos homok közé keverve hűtőszekrényben vagy  a szabadban, elősegítve ezzel az egyébként elfekvésre hajlamos magok csírázását.

Tavasszal, normál kerti talajjal megtöltött cserepekbe vagy szaporítótálcákba, 1-1,5 cm mélyre ültessük el a magokat. Legyünk türelmesek, a kikelő magoncok kezdetben viszonylag lassan fejlődnek. Az első években még célszerű a fiatal növények számára téli takarást biztosítani.

Kártevők és betegségek

Csak hibás ápolásnál lépnek fel.