Kála virág gondozása, ültetése és teleltetése

A kála, ez az Afrika trópusi területein honos mocsári növény, már nagymamáink idejében is kedvelt szobai dísznövény volt. Nagyméretű, tetszetős virágai tölcsér alakúak.

Kála virág jellemzői

A Zantedeschia nemzetség valamennyi faja Dél-Afrika trópusi vidékeiről származik. Magyarul kála vagy tölcsérvirág néven ismertek.

Természetes élőhelyükön két évszak váltja egymást, egy forró, száraz és egy hűvösebb, csapadékos. Ez nagyban befolyásolja életciklusukat. Az esős és hűvös évszakban erőteljesen növekszenek, virágoznak. A száraz, forró évszakban pedig lehullatják leveleiket, és a kedvezőtlen időszakot rizómáikba vagy szárgumóikba behúzódva töltik. A termesztett növényeknél is utánoznunk kell ezt a ciklust.

A fehér kála (Zantedeschia aethiopica) egy nagyon intenzív fejlődésű, szapora növény, mely egy speciális növénytársulásban, az úgynevezett calla mocsarakban él. Itt uralkodó fajként meghatározza a környék arculatát. Élettere fél évig mocsár, fél évig száraz pusztaság, de ez a növény jól alkalmazkodott ezekhez a körülményekhez. A kontyvirágfélék (Araceae) családjába tartozik. Szára raktározásra módosult rizóma, mely csak erre a fajra jellemző. A többi Zantedeschia szárgumóval rendelkezik.

Levelei nagyok, nyíl alakúak, élénkzöld színűek. A családra jellemző az úgynevezett torzsavirágzat, melyet egy speciális buroklevél (spatha) vesz körül. A torzsavirágzatban felül találhatók a porzós virágok, alul pedig a termős virágok. Ha a növény sikeresen beporzódott, a virágszár lehajlik, és bogyóterméseket hoz.

Kála gondozása

A gondozása viszonylag egyszerű. Általában nagyon intenzíven növekszik, és bőségesen sarjadzik. Növekedését a víz és némiképp a hőmérséklet befolyásolja. Kertészeti szempontból remekül időzíthető az öntözési időszak megválasztásával. Ha egész évben öntözzük, folyamatosan növekedni fog, de virágot egyáltalán nem vagy csak nagyon ritkán hoz. Ennek oka, hogy a virágok a száraz nyugalmi időszak alatt differenciálódnak. Tehát fontos, hogy betartsuk a növény természetes élet-ritmusát.

Körülbelül 2-4 hónap nyugalmi időszakot igényel. Ezalatt tartsuk teljesen szárazon, és biztosítsunk számára 20-25 °C-ot. A rizómákat hagyhatjuk a talajban, de földből kiszedve szellős helyen is jól tárolhatók. A nyugalmi időszak leteltével ültessük el a rizómákat, vagy ha a talajban hagytuk őket, egyszerűen kezdjük meg öntözésüket. Eleinte kisebb vízadagokat kapjon, majd ahogy a lombozat fejlődik, növelhetjük az adagot. Meghálálja a rendszeres tápoldatozást, de figyeljünk a helyes adagolásra. Ezután már várhatjuk a virágokat.

A fehér kála bőségesen virágzik. Fajtától függően 6-15 szál virágra is számíthatunk tövenként egy szezon alatt. Általában az alacsonyabb fajták nagyobb hozamúak, a magasabbak viszont extra-minőséget produkálnak. A nyugalmi időszak idejét a fehér fajtáknál mi határozzuk meg. A kertészetek általában a téli és tavaszi időszakban virágoztatják őket, mert ilyenkor nagyobb a kereslet a vágott virágra, és a termesztőberendezésekben megfelelő fény és hőmérséklet biztosítása sem problémás. Ilyenkor a száraz nyugalmi időszak nyárra esik, az öntözést augusztus végén szokták megkezdeni.

Otthoni körülmények között célravezetőbb a nyári hajtatás. Ilyenkor tarthatjuk a kálát a szabadban, akár ki is ültethetjük, télen pedig száraz, fagymentes helyen pihentessük a rizómákat.

Fényigénye

Közepes fényigényű növény. Nyári forróságban igényel némi árnyékolást. A termesztőberendezésekben általában árnyékoló hálót használnak, ami a hőszabályozást is biztosítja: Virágzását a nappalok hossza nem befolyásolja.

Hőigénye, teleltetés

Tipikus mérsékelt-házi növény. Fóliasátor és üvegház is megfelelő a nagyüzemi termesztéséhez. Ültetés után 15-18 °C a legoptimálisabb. A lombozat kifejlődése után 12-15 °C-ra csökkenthető a hőmérséklet. A virágzási időszakban 12-18 °C között tartsuk a növényeket. Késleltethető a virágok fejlődése, ha a hőmérsékletet 8-10 °C-ra csökkentjük. Ez akkor lehet szükséges, ha a piacon túlkínálat van kálából. A pihenési időszak alatt 20-35 °C-on is tartható. Ilyenkor lehullatja a lombját, és behúzódik. Úgy tűnik, hogy üvegházi termesztésben kedveli a gyenge talajfűtést.

Hobbikerti körülmények között kevésbé kell törődnünk ezekkel a paraméterekkel. A fehér kála ellenálló növény. Enyhébb teleken némi takarással szabadban is áttelelhet. Rizómái átvészelhetik a -10 °C-os telet is, de sajnos hazánk változékony időjárása mellett érdemesebb felszedni őket télen. Ennek ellenére sok kertbarát sikerrel telelteti kiültetett állományait.

Öntözés

A fehér kála a növekedési időszakban meglehetősen vízigényes, hiszen természetes élőhelyén mocsári növény. Nyáron kerti tóba süllyesztve is nevelhető. A nyugalmi időszak alatt ne öntözzük.

Talajigény

A talaj iránt nem különösebben igényes, de kedveli a mélyen átdolgozott, laza vagy közepesen kötött talajokat. Azt is meghálálja, ha a talaj magas humusztartalmú és jó vízelvezető képességű. A közömbös és gyengén savas, 5,5 – 7,7 pH-értékű talaj optimális számára, de az enyhén lúgos talajokat is elviseli. Egyes termesztők az Erwinia fertőzés elkerülése érdekében a 6 – 7 pH-értékű ültetőközeget javasolják. Elég elterjedt a hidrokultúrás tartása is különböző ásványi vagy szintetikus közegekben.

Tápanyagigény

Viszonylag nagy a tápanyagigénye. Az optimális fejlődéséhez szükséges NPK-arány 2:0, 8:1,2. A nitrogénigénye jelentős, de ha túladagoljuk a nitrogént, fejlődése nagyon eltolódik vegetatív irányba. Ezenkívül a szövetei is kevésbé lesznek ellenállóak, így fogékonyabb lesz az Erwinia carotovora ssp. carotovora fertőzésre. Az ültetést követően hetente egy, majd két alkalommal 0,2%-os töménységű N-túlsúlyos, a virágzás kezdetétől pedig hetente 2-3 alkalommal 0,2%-os P- és K-túlsúlyos tápoldatozást kapjon. Lassan feltáródó műtrágyákat is alkalmazhatunk (pl. Osmocote).

Kála ültetése

A rizómákat úgy ültessük el, hogy körülbelül 5 cm talaj fedje őket, túl mély ültetés esetén érzékenyebbek a rothadásos betegségekre. Vágottvirág-termesztésnél ültethetjük a növényház talajába, de nevelhetjük edényben vagy hidrokultúrában is. Általában 40×40 cm vagy óriás fajtáknál (pl. Hercules, White Giant) 50×50 cm sor- és tőtávolságot tartsunk.

Kála szaporítása

Könnyen szaporíthatjuk tőosztással, a rizómák szétosztásával. Nagyüzemi termesztésben általában mikroszaporítást alkalmaznak. Magról is könnyen nevelhetők, de az utódok így nem lesznek fajtaazonosak. Az érett termésekről távolítsuk el a gyümölcshúst, majd minél hamarabb ültessük el a magokat laza szerkezetű talajba. Tartsuk őket folyamatosan nyirkosan. A magok gyorsan csírázásnak indulnak. Amint megerősödtek, szétültethetők. Nevelésük innentől a kifejlett növényekéhez hasonló. Virágzásukra még várni kell pár évet.

Kála felhasználása

A kálák nagyon dekoratív, elegáns növények. Vágott virágként kecses alakjukkal, kimagasló vázatartósságukkal méltán népszerűek. Méretben és színben rendkívül változatosak, és újabban megjelent néhány különleges virágalak (pl. White Swan fajta), melyek még sokoldalúbbá teszik a kínálatot. A kála a szépséget szimbolizáló virág. Hagyományosan menyasszonyi csokrokat készítenek belőle, de a modern virágkötészet is előszeretettel használja a legkülönbözőbb formákban.

A színes virágú fajták alkalmi csokrokban nagyon jól mutatnak. A koszorúkötészet is felhasználja. Ázsiában a fehér kála a krizantém mellett a legjelentősebb kegyeleti virág. Otthoni körülmények között általában nagy edényes növényként neveljük a teraszon vagy a kertben. Nyáron akár a szabadba is kiültethető. A fehér kála nagyon jól érzi magát érzi magát kerti tó sekély részébe helyezve.

Kártevők és betegségek

A fehér kála ellenálló növény, ha megfelelően gondozzuk, ritkán betegszik meg. Ennek ellenére többféle betegség és kártevő is előfordulhat, de ezek inkább csak nagyüzemi körülmények között szoktak gondot okozni.

A fitoftórás gyökér- és gumórothadás (Phytophthora richardiae) és a baktériumos lágy rothadás (Erwinia sp.) legveszélyesebb kórokozói. Ha a növény rothadni kezd, gyakorlatilag menthetetlen. A betegség kockázata csökkenthető helyes ápolással. Nagyüzemi körülmények között mindenképp érdemes vegyszeres növényvédelmet végezni. Baktérium- és gombaölő szereket kell az öntözővízhez keverni, így a fertőzés megelőzhető. A felszedett gumókat és rizómákat csávázással védhetjük meg.

Kártevői közül a takácsatka jelenthet gondokat. Sajnos nehezen észrevehető, de idővel a levelek fényüket vesztik, a növekedés lelassul. Idővel már észrevehető az atkák finom szövedéke is. Atkaölő szerekkel kiirthatók, és a növény hamar visszanyeri egészségét. A szakirodalmak említik a levéltetveket, mint kártevőket, de én még sosem tapasztaltam, hogy megtámadták volna a kálát. Mindenesetre számos rovarölő szer alkalmazható ellenük.

Előfordul néhány vírusbetegség (pl. Dasheen mosaic virus stb.), ezek általában levéltorzulást okoznak. A fertőzött növények nem gyógyíthatók, ha biztosak vagyunk a diagnózisban, szelektáljuk ki őket. A vegetációs időszak végén sárgulni kezdenek a levelei, majd el is száradnak. Ez nem betegség, hanem a természetes életciklus része. Ennek ellenére sokan tévesen azt hiszik, tönkremegy, ezért kidobják.