Kerti holdviola jellemzése, gondozása

A kerti holdviolát általában dekoratív termései miatt tartják, főleg száraz virágként, pedig szép virágokat hoz, és a gondozása sem igényel nagy törődést.

A kerti holdviola bemutatása

Néha a tudósok, jelen esetben a botanikusok furcsa döntéseket hoznak. A kerti holdviola a Lunaria annua latin nevet viseli. A lunaria név a ‘luna’ szóból ered, amelynek jelentése “hold”, az ‘annua’ szóé pedig “egyéves”.

Mivel azonban a növény kétéves, a ‘biennis’ név illene rá. Azt azonban senki sem tudja, miért kapta mégis az annua nevet. Már csak azért sem, mert sok növény katalógusban Lunaria biennis néven szerepel.

Méret és virágzás

A kerti holdviola viszonylag magas növénynek számít. A második évben, amikor virágzik, 50-100 cm-es magasságot ér el.

Az ibolyaszínű vagy fehér virágok a hajtások végén csoportosan helyezkednek el. A virágoknak nincs illatuk.

Fény, öntözés, talaj

Ezt a növényt csak a szabadban, kerti ágyásban nevelhetjük. Ott átlagos hőmérsékleten kiválóan fejlődik. Világos vagy félárnyékos helyre ültessük, ne a tűző napra.

Öntöznünk csak hosszan tartó nyári szárazság idején szükséges, de akkor kiadóan. Meszes talajban fejlődik a legjobban, különösen, ha humuszt vagy komposztföldet is keverünk hozzá.

A kerti talaj megfelelő számára, átültetnünk nem kell.

A kerti holdviola nevelése, szaporítása

A magokat április végén a laksásban elvethetjük szaporítóládába, majd később a palántákat kiültethetjük a szabadba, de május-júniusban állandó helyére, a virágágyásba is vethetjük. A palántákat egyszer ritkítsuk ki, csak az erősebb töveket tartsuk meg.

A lakásban nevelt egyedeket szeptemberben ültessük ki végleges helyükre. Nyáron, szárazság idején folyamatosan öntözzük a kis növényeket, talajuk nem száradhat ki. A normál, nem túl sovány kerti talaj megfelel nekik. Fagyos teleken a növényeket fenyőágakkal takarjuk le.

Nyáron virágzik

A második év júniusában megkezdődik a hosszan tartó virágzás. Ilyenkor ugyanúgy gondozzuk, mint más egynyári növényeket.

Ősszel szedhetjük

Szeptemberben elérkezik az idő, hogy a megszáradt szárakat a talaj közelében levágjuk. Aki szaporítani szeretné a növényt, hagyjon meg néhány tövet, amelyek maguktól elszórják magjaikat a virágágyásban.

Az első évben vetjük, a másodikban szedjük

Mindegy, hogy milyen néven vásároljuk meg a növényt, életritmusa mindig ugyanolyan: az első évben vetjük, átteleltetjük, majd a második évben sötétkék, ibolyaszínű, vagy ritkább esetben fehér virágokat hoz.

A kedvelt ezüstös termések a megszáradt virágzati szárakon helyezkednek el. A csillogó, halpikkelyhez hasonló korong a terméshüvely elválasztó fala, amely később tűnik elő. Alakja nem kerek, mint a pénzérméké, hanem ovális, mint a medáloké.

Ősszel, amikor a termések lassan zöldesbarna színt öltenek, leszedhetjük őket. Vágjuk le az egész szárat, és hagyjuk megszáradni.

Célszerű víz nélküli vázába tenni a szárakat, és a lakásban levegős helyre állítani. Egy másik lehetséges módszer: kössük csokorba, és szárával felfelé szárítsuk meg.

Tegyük szabaddá a termés középfalát

Amint megszáradtak a termések, szedjük le az ezüstös középső réteget kétoldalról borító hártyákat. Ezek sokszor már szárításkor maguktól leesnek, de ha nem, kissé hajlítsuk meg a terméseket, így a külső burkok lepattannak róluk.