Késői laskagomba (Pleurotus ostreatus)

Késői laskagomba jellemzői

Hatalmas nagy csoportokban, fák törzsén, tövén, tuskóján fejlődik ki, és az egyes kalapok emeletesen helyezkednek egymás fölé.

A kalapok igen nagyok, féloldalasak, domborúak, színük igen változatos, szürke, barna, feketés, fehéres, sárgás, de lehet kék is. Felületük sima, bőrük nem húzható le. A kalapok eléggé vastag húsúak. Az alsó kalapok gyakran a spóraportól fehéren porosak

Lemezei sűrűn állók, keskenyek, és a tönkre rákanyarodók, mélyen lefutók. Színük fehér, szürkésfehér.

Tönkje többnyire rövid, egy tőből kiindulva elágazó. Olykor több tönk közös, összenőtt töve igen vastag, más esetekben az egyes tönkök hosszúra nyúltak. Színük fehér, és felületük pelyhes, szőrös.

Húsa a kalapban puha, de később szívós, rostos, sugarasan szálakra foszló lesz. A tönkben kezdettől rostos, szívós. Íze édeskés, szaga kellemes és erős.

Előfordulása

Különféle erdei fák és bokrok törzsén, tövén, olykor kerti fákon is, de gyakran az elhalt faanyagon, fahulladékon, fűrészporon, sőt különféle hulladék anyagokon is bőven terem, és mesterségesen is jól termeszthető. Az alacsony hőmérsékletet igényli, ezért elsősorban késő ősszel terem, és erre a tulajdonságára a termesztésében is figyelni kell.

Hasonló fajták

A késői laskagomba könnyen és biztosan felismerhető. Hozzá csak néhány más, ritkább rokonfajta hasonlít, de azok is ehetők. Vannak olyan rokonai és változatai is amelyek a magasabb hőmérsékletet kedvelik, mint például az újabban termesztett nyári laskagomba. Hasonló küllemű mérgező gomba nincsen.