Kiskerti praktikum
Házikertben sokkal előnyösebb az ágyásos művelés, mint a soros. Ugyanis az ágyást körbejárhatjuk, a növényekhez így jobban hozzáférünk, ami megkönnyíti az ápolási munkát. Ha elmúltak a fagyok neki is állhatunk. Ásás helyett kapáljunk! A kíméletlen forgatást a hasznos talajlakók ugyanis nagyon megsínylik. A mélyebb rétegeket szárnyas fogassal levegőztessük meg. Ásóvillát is használhatunk. Ezt 10 cm-re a talajba szúrjuk és előre-hátra húzzuk. A felső talajréteget kengyelkapa vagy drót seprű segítségével tehetjük morzsalékosabbá.
Ha vízigényes növényeket nevelünk, töltést emelhetünk az ágyás köré, ez amolyan sánc, ami kevéssé engedi elfolyni a vizet, így az öntözővíz jobban hasznosul.
Az emelt ágyás lényege, hogy építünk egy kisebb négyzet, téglalap vagy kör alakú területet körülbelül 0,2-0,8 méter magas tégla, fa vagy terméskő fallal körbeveszünk. A körbezárt területet feltöltjük jó minőségű földdel, és ebben alakítjuk ki a veteményest. Így egy csapásra megoldjuk a talajproblémákat, megoldjuk a vízelvezetést és a művelés, ápolás is könnyebb lesz.
A beültetés vagy kiültetés ideje mindig az adott növénytől függ. Ismernünk kell a választott faj, fajta tenyészidejét, hőigényét, és figyelembe kell vennünk azt is, hogy mikor akarjuk fogyasztani.
A hónapos retek vetésétől számított 30. napon már felszedhetjük a gyökerét, amit fogyasztunk. A paradicsom egész nyáron terem, és csak a fagyok vetnek véget a termésérlelésnek. A paradicsom tehát főnövénynek választható. A rövid tenyészidejű növényeket pedig elő- és utónövényként ültethetjük. A rövid tenyészidejű növények egymást válthatják az ágyásban.
A lóbab pl. rendkívül értékes növényfaj. Igen magas fehérjetartalma miatt jelentős takarmány- és élelmiszernövény. Előveteményként a talaj N tartalmát 60-100 kg/ha nitrogénnel gazdagítja. Kiskertben fogyasztási céllal is vethetünk, hogy gazdagítsuk élelmiszer választékunkat.
A vetésforgó kialakításakor figyelembe kell venni, hogy az egymást követő növények fejlődését nem akadályozhatják az előzőleg odaültetett növények. Összeférhetetlen növények pl. a rokon fajok, amelyek tápanyagigénye és kártevői is hasonlóak.
A vetésforgónak legalább négyszakaszúnak kell lennie. Úgy kell kialakítani, hogy egymást kövessék a következők:
- tápanyag igényes és kevésbé igényes növények
- sekélyen és mélyen gyökerező növények
- nitrogén fogyasztó és nitrogéndúsító növények
- az azonos betegségre és kártevőre érzékeny növények ne kerüljenek egymás után ugyanarra a helyre
Ismert jelenség az ún. allelopátia, azaz a növények közötti kémiai kölcsönhatás, amely általában csírázás és növekedés gátló hatást vált ki az ugyanarra a helyre ültetett növények tekintetében. Ismert serkentő hatás is. Ilyen hatásúak lehetnek az elbomló növényi maradványok, a gyökéren keresztül kiválasztott anyagok, illó anyagok. Ezt a növények társításánál kell figyelembe venni. A társításnál éppen az egy családba tartozó növényeket érdemes társítani, vagy legalább is olyanokat, amelyek környezeti és tápanyag igénye hasonló.
A növények fejlődését serkentő társítások (pozitív allelopátia):
- kukorica közé vetett uborka vagy tök jobban fejlődik, mert a magasba növő kukorica mikroklímájával védi az alacsony, szélérzékeny növényeket
- burgonya köré ültethető a spenót, karalábé, torma
A gyümölcsösökben:
- az almafa, körtefa alá ültetett metélőhagyma elriasztja a hangyákat és levéltetveket a gyümölcsfáról
- a gyümölcsfák közelébe ültetett fokhagyma illóolajával védelmet ad nekik
A növények fejlődését gátolók (negatív allelopátia):
- nem szeretik egymás mellett a hagyma, bab, borsfélék
- a burgonya nem kedveli a borsó, káposztafélék, zeller társaságát
- a diófa és a vadgesztenyefa alatt csak a kora tavaszi hagymások tudnak megmaradni
