Kokedama készítése
Szépsége, egyszerűsége és a természettel való közelsége miatt egyre népszerűbb a modern belsőépítészetben és kertészetben a kokedama azaz mohalabda vagy mohagömb.
Mi a kokedama?
A kokedama egy japán kertészeti stílus, amely szó szerinti fordításban “mohagömböt” jelent. A kokedama a bonsai művészetének egy formája, ahol a növények gyökereit egy gömb alakú talajkeverékkel borítják, majd ezt a gömböt mohával burkolják be és madzaggal kötik össze. Ez a művészeti forma lehetővé teszi, hogy a növények függőlegesen, akár a levegőben lógva nőjenek, létrehozva egy egyedi és dekoratív megjelenést.
Eredete
A kokedama eredete a japán kertészeti hagyományokhoz kötődik, és kapcsolódik a bonsai és a kusamono (kis méretű növényekből álló kompozíciók) művészetéhez. A kokedama a modern kertészetben vált népszerűvé, mint egy egyszerű és stílusos módja a növények bemutatásának, különösen a minimalista és természetközeli belső terekben.
Hogyan készítsünk mohalabdát?
A kokedama készítése a következő lépésekből áll:
- Talajkeverék elkészítése: A megfelelő talajkeverék fontos, amely általában tőzegmohából és bonsai földből áll.
- Növény kiválasztása: Olyan növényeket válasszunk, amelyek jól alkalmazkodnak a nedves környezethez és kevésbé igényesek a fényre.
- Gyökérgömb készítése: A növény gyökereit a talajkeverékkel borítjuk, majd gömb formájára formáljuk.
- Mohával burkolás: A gömböt mohával borítjuk, ami segít a nedvesség megtartásában.
- Madzaggal kötözés: A mohát és a talajgömböt madzaggal kötjük össze, hogy biztosítsuk a stabilitást.
Gondozása
A kokedama gondozása magában foglalja a rendszeres öntözést, a megfelelő fényviszonyok biztosítását, és esetleges tápanyag-pótlást. Az öntözés gyakran történik a gömb egészének vízbe mártásával, ami lehetővé teszi a moha és a talaj nedvesség felvételét.
A kokedama népszerű választás otthonok, irodák, vagy akár nyilvános terek dekorációjához. Ezeket a növényeket akasztva vagy egy tálban, tányéron helyezve mutatják be, így természetes és nyugtató hatást keltve a környezetben.
