A Távol-Keleten honos korallberkenyén mutatós virágok és termések fejlődnek.
Korallberkenye fajtái
A kevéssé ismert, fényes levelű, pompás cserjévé fejlődő korallberkenye Dél- és Kelet-Ázsiából származik. A tiszta fajok kicsi, fehér virágaiból apró, almaszerű termések alakulnak ki.
Japán korallberkenye
A japán korallberkenye (Photinia villosa) az egyetlen lombhullató faj. Nálunk ezzel az erőteljes felépítésű növénnyel lehet a leggyakrabban találkozni. Felfelé álló, lazán elhelyezkedő hajtásainak vége enyhén kifelé hajlik. Az idő előrehaladtával a növény elterebélyesedik. Sötétzöld, bőrszerű levelei ősszel feltűnő, narancsos skarlátvörösre színeződnek. 5 cm átmérőjű, összetett ernyőket alkotó fehér virágai júniusban nyílnak. Októbertől jelennek meg a növényen az 1 cm átmérőjű, skarlátpiros termések, amelyek egészen télig díszlenek.
Fényeslevelű korallberkenye
A fényeslevelű korallberkenye (Photinia glabra) örökzöld, érzékenyebb faj, mintegy 3 m magasra nő. Fényes, üdezöld, ellipszis alakú levelei kihajtáskor pirosak. Fehér, 10 cm átmérőjű virágzatban álló virágai májustól júniusig nyílnak. A belőlük fejlődő fekete, gömb alakú termések mindössze 5 mm átmérőjűek.
Bőrlevelű korallberkenye
A bőrlevelű – vagy redős levelű – korallberkenye (Photinia serrulata) fényes, keskeny, örökzöld leveleket fejleszt, magassága eléri az 5 m-t. Széles, fehér, júniustól júliusig díszlő virágai sűrűn állnak a 18 cm átmérőt is elérő bugákban. Piros terméseinek átmérője 6 mm.
Kerti korallberkenye
A kerti korallberkenye (Photinia x fraseri) a két utóbbi örökzöld faj keresztezéséből jött létre. Fehér virágai 12 cm széles ernyőbugákat képeznek. A ‘Red Robin’ fajta fiatal levelei élénkpirosak, és csak idősebb korban zöldülnek meg. A cserje magassága 3 m. A valamivel alacsonyabb ‘Robusta’ fajta fiatal levelei rézvörösek.
Korallberkenye gondozása
A korallberkenye májustól júliusig virágzik. Termése nagyon mutatós és tartós. Apró almához hasonlít, és fajtól függően piros vagy fekete színű. Napos és félárnyékos helyen egyaránt jól fejlődik. Az örökzöld fajok védett helyet igényelnek. Jó vízáteresztő, tápanyagban gazdag talajt igényel. Se kötött, se túl savanyú, se száraz ne legyen.
A növény jellegzetesen szép formája csak akkor mutatkozik meg, ha nem vágjuk vissza.
Tavasz – ültetés és gondozás
A korallberkenye kedvező ültetési ideje. Ültetés előtt alaposan lazítsuk fel a talajt és dúsítsuk komposzttal, utána takarjuk lombbal vagy komposzttal. Távolítsuk el a fagyvédő réteget az áttelelt örökzöld fajokról. Vágjuk le minden fajról a törött, elhalt ágakat, egyébként nem kell metszeni.
Nyár – öntözés
Tartós szárazság esetén alaposan öntözzük a cserjét.
Ősz – öntözés és fagyvédelem
Szintén megfelelő ültetési Öntözzük meg a növényt és takarjuk a talajt. Az örökzöld fajokat védjük a szárító széltől lécvázra feszített zsákvászonnal.
Korallberkenye ültetése
A tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő talajt és a meleg helyet kedveli. A magányosan álló növény különösen jól megmutatja elegáns formáját, virágpompáját és terméseinek szépségét. Remekül beilleszthető ugyanakkor cserjecsoportokba, mindenekelőtt virágzó sövényekbe.
Ültetés lépései
1. Ültetési idő: tavasz vagy ősz. Ássunk a gyökérlabdánál legalább kétszer nagyobb ültetőgödröt.
2. Lazítsuk fel kissé a gödör alját, és javítsuk a kiemelt földet néhány lapát komposzttal.
3. Helyezzük az alaposan megöntözött földlabdát a gödörbe úgy, hogy egyenesen álljon. Oldjuk ki a takarózsákot, és hajtsuk vissza a végeit.
4. Töltsünk földet a gyökérlabda köré, és nyomkodjuk le. Ügyeljünk, nehogy megsértsük a gyökereket.
5. Alakítsunk ki öntözőtányért a növény körül. Alaposan öntözzük meg. Száraz időben pótoljuk a nedvességet.
6. Takarjuk a talajt komposzttal. Ősszel terítsünk a növény köré 10 cm vastag fagyvédő réteget fakéregből, lombból vagy komposztból.
Betegségek és kártevők
A takácsatkák 0,5 mm-es, vöröses színű állatok. A levelek fonákján a növény nedvét szívják, így azok felszínén sárga vagy ezüstös pettyek képződnek. Különösen száraz időben szaporodnak el. Megelőzésképpen tartsuk nyirkosan a talajt, és védjük takarással.
