A korompenész és a mézharmat
A korompenész és a mézharmat voltaképpen nem növénybetegség, hanem különböző kártevők jelenlétére utaló nyom. A mézharmat ártalmatlan, a korompenészt viszont gombák okozzák.
Ismertető
A mézharmat különféle tetvek édes váladéka. A növényekre nem maga a ragacsos bevonat jelent veszélyt, hanem az édes illatra odasereglő hangyák, melyek vándorlásuk során egyik növényről a másikra viszik át a kártevőket, illetve a mézharmaton megtelepedő gombák.
Ha sikerül megszabadulnunk a tetvektől, az egyéb kísérő jelenségek megszűnnek.
A korompenész elzárja a fény és a levegő útját
A korompenész olyan sötét bevonat, amely nemcsak a leveleken, hanem a virágokon és a terméseken is megtalálható. Olykor annyira elterjed, hogy az érintett növényi részek teljesen elfeketednek.
Ilyen esetben a betegség már nagymértékben gátolja a növekedést, hiszen az eltömődött pórusokon keresztül sem a fény, sem a levegő nem jut el a levelekhez, így a növény képtelen felvenni a létéhez fontos anyagokat.
A gomba szerencsére nem hatol be a növény szöveteibe, de a kár így is jelentős. A sötét lepedék különféle gombák jelenlétének hatására alakul ki. A szakemberek meg tudják különböztetni egymástól az egyes gombafajokat, sőt mesterségesen is képesek kitenyészteni őket. A szobakertész számára azonban végső soron teljesen mindegy, a korompenész melyik faja támadta meg növényeit: őt csak a látható kár ok érdeklik.
Vigyázat: rovarveszély!
A korompenész csak olyan növényeken jelentkezik amelyeket megtámadott valamilyen kártevő, egészen pontosan a tetvek valamelyik faja: levéltetű, gyapjastetű vagy pajzstetű. Ezek a rovarok ugyanis cukortartalmú váladékot bocsátanak ki magukból, az úgynevezett mézharmatot.
A mézharmat a különböző cukorfajták egész sorát tartalmazza, amelyek tápanyagot szolgáltatnak a korompenész-gombák számára. Egyszóval: ha nincs mézharmat, nincsenek gombák sem.
A tetvek nem szeretik a cukrot
A tetvek fő táplálékát a növények nedve jelenti, amelyben különféle, a rovarok számára nélkülözhetetlen aminosavak lelhetők fel. Sajnos azonban csak olyan kis mennyiségben, hogy hozzájuthassanak a megfelelő mennyiséghez. Szervezetük eközben sok, számukra értéktelen cukrot is felvesz, amelyet azután újból kiválaszt. Ezért jelenik meg a növényeken és az ablakpárkányon a mézharmat, kiváló táptalajt nyújtva a gombáknak.
Ragacsos bevonat
Olykor előfordul, hogy a ragacsos bevonatot előbb vesszük észre, mint magukat a tetveket. Ilyenkor gondosan vizsgáljuk meg a növényt, és amilyen gyorsan csak lehet, kezdjük meg a kártevők irtását.
A hangyák mutatják az utat
A tetvek támadására a hangyák jelenlétéből is következtethetünk. Ezek a rovarok ugyanis mindennél jobban szeretik az édes mézharmatot. Hogy hozzájuthassanak, még arra is képesek, hogy egyik növényről a másikra cipeljék a tetveket, oda, ahol még nincsenek kártevők. Ha pedig túl lassúnak találják a mézharmat kiválasztást, egyszerűen “megfejik” a tetveket.
Korompenész az almán
Korompenésszel nem csak a szobában, hanem a kertben is találkozhatunk. Ha az idény végén olyan almára bukkanunk, amely nagyon piszkosnak látszik, csaknem biztosra vehetjük, hogy a fán túl sok a levéltetű, és elterjedt a korompenész. Szerencsére a bevonat nem tapad erősen, ezért nedves ruhával eltávolíthatjuk.
Könnyebb a tisztítás, ha egy kevés ecetet teszünk a vízbe. Nyaranta vizsgáljuk meg a fákat, nincs-e rajtuk tetű, mert nemcsak korompenészre, hanem vírusfertőzésre is gyanakodhatunk.
Ha “mézeső” esik…
Csaknem mindenkivel előfordult már, hogy hársfa alatt parkolt, és észrevette, hogy autója tele lett ragacsos, meglehetősen nehezen eltávolítható pettyekkel. Ez nem más, mint mézharmat, amely közvetlenül a fa alatt álló kocsira hull. Hasonló jelenséget egyébként nem csupán hársfa alatt tapasztalhatunk, hanem bármely szilfa (ulmus) alatt is.
A korompenész és mézharmat elleni védekezés
Voltaképpen sem a mézharmat, sem a korompenész ellen nem vehetjük fel eredményesen a küzdelmet, ha a munkát nem a kártevők, azaz a tetvek megsemmisítésével kezdjük. Amit kiirtásuk érdekében tehetünk, azt leírjuk a növények bemutatásánál. Általában elmondható, hogy a kezdeti szakaszban legeredményesebb módszer a kártevők összeszedése.
Ha jobban elszaporodtak a tetvek, megpróbálkozhatunk a biológiai módszerek valamelyikével, így például erős vízsugaras lemosással, szappan-denaturált szesz-oldatos permetezéssel vagy alkoholos ecsetteléssel.
Ha a növény nagy része fertőzött, nem tehetünk mást, mint hogy kémiai rovarirtó szereket alkalmazunk. Ezeket azonban mindig előírásszerűen kell használnunk.
