Kúszó hortenzia, az árnyékos falak dísze

A kúszóhortenzia az árnyékos kertrészek csodálatos kapaszkodónövénye.

Kúszó hortenzia jellemzői

A kúszó hortenzia (Hydrangea anomala subsp. petiolaris) Kelet-Ázsia hegyvidéki erdeiből származik. Az erdő szélén növő fákra futva illatos virágtengerrel borítja be őket.

A tapadókorongokkal rendelkező vörösesbarna hajtások nemcsak fákra, hanem kő-és házfalakra, pergolákra és bármely más támasztékra is felkúsznak. Szív alakú levelei kihajtáskor fényes világoszöldek, majd a nyár folyamán sötétebbé válnak, ősszel pedig, mielőtt lehullanak, élénksárgára színeződnek.

A csaknem tányér nagyságú ernyős virágok júniusban nyílnak ki. A virágzat középső részén számtalan nem feltűnő, gömb alakú termős virág helyezkedik el, amelyeket körben, a virágzat peremén nagy, fehér, meddő virágok koronáznak. A finom illatú virágok heteken át nyílnak és csalogatják magukhoz a rovarokat.

Gondozása

A kúszó hortenzia rendkívül jó talajtakaró, és kúszónövény. Virágai illatosak, melyek júniustól júliusig nyílnak. A kúszó hortenzia a legsötétebb árnyékban is virágzik. Napos helyen sok vizet igényel. Jó vízáteresztő, tápanyagban gazdag talajt igényel. Ez a hortenziafaj meszes talajon is megél.

Tavasz – ültetés

Ültetéshez a legmegfelelőbb időszak a március, mielőtt a növények kihajtanak. A fiatal hajtásokat vezessük fel a falra vagy a támasztékra, amíg tapadókorongjaikkal saját maguk is meg tudnak kapaszkodni.

Nyár – öntözés és metszés

Szárazság idején rendszeresen öntözzük, különösen akkor, ha napos helyen áll. Elvirágzás után az idősebb töveket kiritkíthatjuk és a zavaró ágakat visszavághatjuk.

Ősz – ültetés és fagyvédelem

Októberben is megfelelő idő kínálkozik az ültetéshez. A tél beállta előtt takarjuk a talajt a gyökerek felett.

Sima felületű falak mentén mellett vezessük a fiatal hajtásokat vízszintesen kifeszített huzalokra, amíg egyedül is tudnak kapaszkodni.

Ültetése

Egyetlen más árnyéki kúszónövény sem hoz annyi virágot, mint a kapaszkodó hortenzia, ezért már régóta kedvelt és értékes növény. További előnye, hogy a talajt illetően nem túl igényes: a kissé nyirkos, tápanyagban gazdag talajt kedveli. Fontos azonban, hogy ezt a növényt hideg szelektől védett helyre ültessük.

Kúszónövényként beborítja  az árnyékos házfalakat és kőfalakat. A pergolákon szépen mutat festői ágrendszere. Hidak korlátjára, sziklákra és kövekre is felkapaszkodik. Ahogyan eredeti élőhelyén, fákra is felkúszik, ágai lombos fákat és fenyőket is elboríthatnak.

Talajtakaróként ültetve gyorsan fut be hatalmas felületeket. Laza ágrendszere és nagyméretű, ernyős virágai különleges látványt nyújtanak.

Ültetés lépései

1. Ültetési időszak: október vagy március/április.  Ássuk ki az ültetőgödröt, és ásóvillával keverjünk a talajhoz fél vödörnyi komposztot.

2. Vegyük ki a növényt a konténerből. Ha a gyökérlabda túlságosan tömörödött, kézzel óvatosan lazítsuk fel.

3. Olyan mélyre ültessük a növényt, ahogyan konténerben állt. Töltsünk mellé földet, nyomkodjuk meg, és tányérozzuk ki körülötte a talajt.

4. Alaposan öntözzük meg  növényt, majd takarjuk a talajt kéregőrleménnyel, lombbal vagy szalmával, hogy nyirkosabb maradjon.

5. Nyáron, tartós szárazság idején rendszeresen öntözzük a növényeket, mert különben
károsodhatnak.

Kártevők és betegségek

Napos helyen és szárazság idején takácsatkák támadhatják meg a növényt. A fertőzést a sárga foltos levelekről és a hajtásokon látható szövedékről ismerhetjük fel. Megelőzésként rendszeresen öntözzük a növényt és takarjuk a talajt.