Lóbab (Vicia faba)
Lóbab jellemzői
A lóbab (Vicia faba) ősi kultúrnövényünk, fő géncentruma Közép- és Délnyugat-Ázsiában, mások szerint a Közel-Keleten található. Legközelebbi rokonához, a vadon termő narboni bükkönyhöz áll közel. A lóbab termelésbevonása már a neolitikumban megtörtént. Európába a Földközi-tenger mellékéről került. Az ókorban is ismerték, a középkorban pedig az egyike volt a legjelentősebb népélelmezési növényeknek.
A lóbab erőteljes főgyökeret fejleszt. Gyökerein nitrogéngyűjtő gümők találhatók. Szára erősen fásodó, 60-100 cm magas. Levelei nagyok, tojásdadok, vastagok. Virágzata fehér színű fürtvirágzat. Hazánkban május végén, június elején virágzik. Terméshüvelyei a száron csoportosan helyezkednek el. Magvai különböző alakúak és színűek.
Lóbab termesztése
Magyarországon csak tavaszi vetésű fajtáit termesztik. Februártól március közepéig vethető. Semleges kémhatású talajt igényel. Nagy a vízigénye. Tápanyagigényes növény. Nem ajánlott saját maga vagy más hüvelyes után termeszteni. Kedvezőtlen előveteménye a napraforgó. Betegségekre és kártevőkre érzékeny.
Lóbab felhasználása
A nagy szemű lóbab étkezési célra is termeszthető. Új fajtákat nemesítettek, melyek alacsonyabb tannin, vicin és convicin tartalmúak. Az Anka fajta például korai érésű, jól szállítható és mélyhűtésre is alkalmas. Friss fogyasztásra és feldolgozásra egyaránt megfelelő.
