Lucfenyők, az örökzöld tűlevelűek számtalan változatban

A változatos formájú lucfenyők a kert látványos örökzöld alkotóelemei.

Lucfenyő fajták és jellemzőik

A lucfélék örökzöld fenyők, az alapfajokkal főként erdőkben és parkokban találkozhatunk. Kertbe inkább az alacsonyabb változatokat ültetjük. Ezek a tűlevelűek idős korukban is megtartják csodálatos kúpos koronaformájukat. Más fenyőkkel ellentétben tobozaik lecsüngenek az ágakról.

Közönséges lucfenyő

A közönséges lucfenyő (Picea abies) 30-50 m magasra nő, erdeinkben gyakran megtalálható. Alacsony fajta az ‘Eichiniformis’ (Tűlevelei sárgás- vagy szürkészöldek, 50 cm magas és kétszer ilyen széles), a ‘Nidiformis’ (felső részén az ágak fészekszerűen bemélyednek), a ‘Little Gem’ (mindössze 30 cm magas), a ‘Repens ‘ (széles, lapos növekedésű 50 cm magas).

Középmagas fajta az ‘Acrocona’ (ágai lehajlanak, tobozai nagyméretűek), az ‘Inversa’ (ágai hosszan a földre hajlanak) és a ‘Virgata’ (hajtásai kígyószerűen tekeredve lehajlanak).

Rendkívül érdekes a törpe növekedésű fajta a ‘Pygmaea’ (tűlevelei élénkzöldek) és a ‘Pumila Glauca’ (tűlevelei kékeszöldek).

Oregoni luc

Az oregoni luc (Picea breweriana) 3-9 m-es magasságával közepes méretűnek számít. Jellegzetessége, hogy ágai enyhén felfelé ívelnek, míg kékeszöld tűlevelekkel borított oldalhajtásai sörényszerűen lefelé lógnak.

Szürkefenyő (szürke luc)

A szürkefenyő (Picea glauca) ugyancsak közepes méretű 6-10 m magasra növő fenyő. Kertbe leginkább a ‘Conica’ (kúpos formájú, tűlevelei élénkzöldek, 1-3 m magas) és az ‘Eichiniformis’ (lapos gömb alakú, tűi kékeszöldek, 20-30 cm magas)  fajtákat ültetjük.

Szerb luc

A szerb luc (Picea omorika) keskeny, csaknem oszlopos növekedésű, 20 m magas fenyő. Az alapfajjal ellentétben a ‘Nana’ fajta széles kúpos növekedésű, 4 m magas örökzöld.

Keleti luc

A keleti luc (Picea orientalis) 4-20 m magasra növő, laza kúpos koronát nevelő fenyő. Érdekes a sárgán kihajló ‘Aurea’ fajta.

Szúrós lucfenyő

A szúrós lucfenyő (Picea pungens) 3-20 m magasra nő, merev, szúrós tűlevelei a hajtásoktól vízszintesen elállnak. Szép kékeszöld vagy ezüstkék tűlevelű változatai a ‘Glauca’, a ‘Glauca Globosa’, a ‘Hoopsi’ és a ‘Koster’.

Szitkai luc

A szitkai luc (Picea sitchensis) 4-20 m magasra nő. Hosszú zöld tűleveleinek fonákja ezüstösen fehér. Páraigényes növény, és csak nyirkos talajban fejlődik kielégítően.

A lucfenyő gondozása

Napfény. A lucfenyőfélék akkor fejlesztenek sűrű és szimmetrikus koronaformát, ha minden oldalról egyenletesen éri őket a napfény.

Talaj. Jó vízáteresztő talajt igényelnek. Kedvelik az enyhén nyirkos talajt. Hosszan tartó szárazság idején feltétlenül öntözzük meg őket.

Tavasz – ültetés és ellenőrzés

Ültetéshez kedvező időszak. A fiatal, már begyökeresedett fenyők gyökérzónája fölé terítsünk komposztot, az idősebb fajok esetében ez nem szükséges. A meggyökeresedett fenyőket vizsgáljuk meg, nincsenek e-rajtuk lucfenyő-gubacstetvek. Szükség esetén permetezzük.

Nyár – gondozás és visszavágás

Szárazság idején mindenekelőtt a frissen telepített lucfenyőféléket öntözzük meg. Lucfenyő- gubacstetű fertőzés esetén permetezzük a fákat. A szimmetrikus koronaformából kiálló ágakat visszavághatjuk.

Ősz és tél – öntözés

A fagyok beállta előtt és hosszan tartó szárazság után alaposan öntözzük meg a növényeket.

Kártevők és betegségek

A lucfenyő-gubacstetvek által fertőzött tűlevelek megbarnulnak, majd lehullanak. Néhány belső ágrészt ütögessünk meg egy papírlap fölött, ilyenkor a sárgászöld tetvek lehullanak. Fertőzés esetén télen paraffintartalmú szerrel, tavasszal és nyáron pirethrum alapú szerrel permetezzük a növényeket.