Magvetés otthon, lépésről-lépésre
Sok növény létezik, amely magról szaporítható. Erre vonatkozóan próbálunk tanácsot adni: milyen magokat vásároljunk, illetve milyen előkészületek szükségesek a csírázáshoz? Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy kikel a mag, illetve honnan tudhatjuk, hogyan néz majd ki a felnevelt növény?
A szaporításról
Növényeink egy részét “magvas növényeknek” is nevezhetjük. Közös jellemzőjük természetesen az, hogy az új egyedeket magról neveljük. Más növényeket így például a páfrányokat spórás növényeknek nevezzük, mert ezek nem magokkal, hanem spórák segítségével szaporodnak.
Különféle magok
Aki járt már “magkereskedésben”, bizonyára elcsodálkozott a magok sokféleségén. Akadnak diónyi méretű magok, mint a cikászé; bab nagyságúak, mint a kávéé; és akár szépen mintázottak is, mint amilyen a ricinus magja.
Ideális esetben minden minden egyes magból új növény fejlődik, amely nagyon hasonlít az anyanövényre. Ha azonban az anyanövény pontos mását szeretnénk kapni, vegetatív szaporítási módot – például dugványozást – kell választanunk. Ez fontos lehet például a tarka levelű változatok esetében, ahol előfordulhat, hogy a magról nevelt utód levelei egyszínű zöldek lesznek.
Tehát a növény valamely részét arra kell kényszeríteni, hogy önálló egyed fejlődjön belőle. A magvetés azonban mindig jóval érdekesebb, hiszen sok örömet szerez, ha megfigyeljük, hogyan bújuk elő a csupasz földből a csíranövény csúcsa, és az később hogyan fejlődik leveles és virágzó növénnyé.
Válogatott magok
A legtöbb kertészetben csak válogatott magokat használnak szaporításhoz, illetve megpróbálnak szelektált maganyagot begyűjteni.
A mai magtermesztésben a következő három dolog a legfontosabb:
- Az eredetiség azt jelenti, hogy a vetőmag faj- és fajtaazonos. Ez a vásárló számára egyfajta garanciát biztosít arra nézve, hogy az anya-, illetve utódnövény hasonlít egymásra, amennyire csak lehet. A magoknak mindenekelőtt a növény jó tulajdonságait kell megőrizniük és átörökíteniük.
- A tisztaság alapjában véve ugyan azt jelenti mint az eredetiség. Ide tartozik azonban még a maganyag minősége is.
- A csírázóképesség szintén nagyon fontos szempont. Annak ellenére, hogy mindent megtesznek a magok csírázóképességének javításáért, akadhatnak olyan magok, amelyekből csak minden második kel ki. Vannak olyanok is, amelyek csírázóképessége az idő előrehaladtával egyre csökken.
Csírázási tényezők
A csírázás természetesen nemcsak a magoktól függ, hanem a környezeti feltételektől is, ezért a hőmérséklet, a levegő páratartalma és a talaj összetétele meghatározó szerepet játszik.
Vannak magok, amelyek fagyhatást igényelnek a csírázáshoz, egyeseknek elegendő 10 °C is, de a legtöbb mag általában 20 °C körüli hőmérsékleten kel ki.
A talaj nem lehet se túl nedves, se túl száraz. A páratartalomnak is megfelelőnek kell lennie. Különösen a trópusi növények magjai igényelnek csírázásukhoz igen magas páratartalmat. A talajt illetően legjobb, ha vetéshez ajánlott földet használunk, amely kielégíti a csíranövények különleges igényeit.
Magkezelés
Egyes magokat a csírázás érdekében elő kell kezelnünk. Az egészen kemény héjú magokat, mint amilyen a banáné vagy a pálmáké, vetés előtt egy időre meleg vízbe kell áztatnunk. Más magok héját meg kell karcolnunk.
Szinte mindig érvényes az a szabály, hogy a magokat a lehető legfrissebb állapotban vessük el. Ha pedig tárolnunk kell őket, akkor ehhez lehetőleg gondoskodjunk hűvös, levegős helyről.
Nagyon fontos: a mag legyen egészséges
Minden esetben ügyeljünk arra, hogy a vetésre szánt mag egészséges – kártevőktől, kórokozóktól mentes – legyen.
Gyakran ajánlják (elsősorban saját begyűjtésű, egzotikus gyümölcsök magjainál), hogy a magokat vetés előtt gomba- vagy rovarölő szerrel kezeljük (csávázás). Ilyen szereket a szaküzletekben vásárolhatunk, használati útmutatójuk a csomagoláson olvasható. A magok vetési ideje az egyes növényeknél eltérő.
Apró magok
Vannak növények, amelyek ugyan sok-sok magot érlelnek, de ezek általában porfinomságúak, vagyis túl aprók ahhoz, hogy egyenletesen vethessük őket. Ilyen esetekre is van megoldás: keverjünk a magokhoz homokot, így könnyebben kiszórhatjuk őket.
Ha módunkban áll, esetleg vásároljunk ún. drazsírozott magot, ami azt jelenti, hogy a magokat vastag, de talajban oldódó bevonattal látták el. Ennek segítségével megfelelő tőtávolságra vethetjük őket, és később a tűzdelésénél sem lesz gondunk.
Saját magbegyűjtés
Ha saját növényünkről szedünk magokat, alaposan szárítsuk meg azokat. A nyirkos magokat ugyanis könnyen támadják meg gombás betegségek, és a várt eredmény elmaradhat.
Tegyük azután a magokat kis tárolóedényekbe. Ragasszunk rájuk egy, a növény nevét és a begyűjtés időpontját rögzítő címkét. Vetésig tartsuk a magokat hűvös, de aránylag szellős helyen. Ügyeljünk arra, hogy időben vessünk.