Majoranna fűszer (Origanum majorana)

A majoránna (Origanum majorana) az egyik legismertebb konyhai fűszernövény, amelyet intenzív íze miatt elsősorban zsíros ételekhez és pörköltekhez használnak. A majoránna közeli rokonságban áll az oregánóval, a mi szintén fűszer- és gyógynövény.

A majoránna eredetileg a mediterrán Anatóliában honos, ahonnan a középkorban terjedt el Európában. Itt kedvelt fűszer- és gyógynövénynek számított és számít. Őshazájában a majoránna elsősorban napos, sekély és laza talajú helyeken terem. Közép-Európa egyes részein vad formában is megtalálható.

A majoranna már az ókorban is ismert volt. Az arabok részegség ellen használták. Az ókori görögök Aphrodité istennőnek szentelték a növényt, mivel akkoriban szerelmi gyógyírnak tartották. A nyugtató és tonizáló hatása miatt ez nem volt alaptalan. A 16. századtól kezdve a majoránna Európában is ismertté és népszerűvé vált. A kolostorkertekben a szerzetesek által termesztett majoránna az otthoni kertekbe is bekerült.

A majoránna összetevői – legfeljebb 3.5% illóolajok

A majoránna gazdag illóolajokban, de ezeknek az egészséget támogató anyagoknak a tartalma széles skálán mozoghat. A növény akár 3,5% illóolajat is tartalmazhat. Koncentrációjukat az éghajlati viszonyok, a talaj típusa és az évszak befolyásolja. Az illóolajokon kívül a majoránna tartalmaz még:

• flavonoidok;
• aszkorbinsav;
• keserű anyagok;
• tanninok;
• rozmaring sav;
• glikozidok;
• C-vitamin;
• cink.

Majoranna fűszer felhasználása

Az illóolajok magas tartalma erős és intenzív ízt kölcsönöz a majoránnának. Ezért ajánlott ezt a fűszert a főzés során takarékosan használni. A majoránnalevelek jellegzetes ízt adnak a burgonyából, szárnyasokból és vadhúsból készült ételeknek. A majoránnaleveleket számos kolbászhoz is adják. Frissen, szárítva vagy fagyasztva használják. A majoránna szárítva is megőrzi teljes aromáját.

A keleti régió kulináris hagyományait követve a majoránnát babot és lencsét tartalmazó ételekben használják. A kiadós egytányéros ételek intenzív ízt kapnak a majoránnának köszönhetően. Alkalmanként a majoránna a “provence-i fűszernövények” keverékének összetevőjeként jelenik meg. Ez a gyógynövény azonban nem szerepel az alapvető mediterrán keverékben.

Számos mediterrán étel és hüvelyesekből, például babból és lencséből készült étel nagyon érdekes és ízletes kompozíciókat hozhat létre majoránnával. Krémlevesekben és pörköltekben a majoránnát gyakran kombinálják szalonnával vagy sertészsírral, ami a zsíros ételek kifinomult ízét adja.

Mivel a majoránna erős ízű, ritkán kombinálják más fűszernövényekkel. Egyes ételekben az aromás majoránnaleveleket harmonikusan kombinálják fokhagymával, petrezselyemmel vagy köménymaggal. Sok más fűszernövénnyel ellentétben a majoránna nem veszíti el aromáját, ha megszárítják. Ritkábban használják, de érdemes ajánlani a majoránna semleges olajban (például olívaolajban) történő tárolását. Ebben a formában salátákhoz és pasztákhoz alkalmas.

A majoránna felhasználása gyógynövényként

A majoránna nemcsak népszerű fűszer, hanem sokoldalúan felhasználható gyógynövény is. A növény, mint sok mediterrán gyógynövény, értékes hatóanyagokat tartalmaz, amelyek enyhítik a különböző betegségeket.

A majoránnát ősidők óta használják gyógyászati célokra. A középkori herbáriumokban (pl. Matthioli, Bock) a majoránnát elsősorban mentális betegségek és beszédzavarok gyógyítására ajánlották. A majoránna őrölt gyógynövényét használták, amelyet orron keresztül belélegeztek, vagy borogatásként a fejre kentek. Ezenkívül a majoránnát gyomorfájdalmak és számos, nem részletezett női betegség kezelésére használták.

A majoránna még ma is fontos szerepet játszik a természetes gyógyászatban. Gyógyító hatását elsősorban az illóolajoknak, valamint néhány keserűanyagnak és flavonoidnak tulajdonítják, amelyek antibakteriális, nyugtató és részben nyugtató tulajdonságokkal rendelkeznek.

A majoránnát manapság a következő betegségekre és panaszokra használják:

• gyomor- és gyomorfájás;
• általános emésztési zavarok;
• epeúti problémák;
• bélpanaszok;
• hasmenés;
• puffadás;
• étvágytalanság;
• külsőleg fekélyek és ízületi fájdalmak esetén;
• vérző íny;
• a száj és az orr nyálkahártyájának gyulladása;
• fejfájás;
• ideges szorongás;
• álmatlanság;
• köhögés és orrfolyás;
• tengeribetegség.

A majoránnát felhasználhatja tea, kenőcs, tiszta formában gyógynövényes párnákban vagy fürdőadalékként. A majoránna kenőcsöt házi gyógyszerként használják hasmenésre, gyomor- és ízületi fájdalmakra ami vajból és majoránna porból áll. Ilyen kenőcsöt elég nehéz vásárolni, de otthon könnyen elkészíthető.

Ehhez a majoránna port borpárlattal öntsük le, és hagyjuk állni 3-4 órán át. Ezután összekeverjük a vajjal (nem margarinnal!), és 10-15 percig egy lábasban melegítjük. Az így elkészített kenőcsöt 24 órán belül fel kell használni.

A majoránna tea gyomorproblémák, puffadás vagy megfázás kezelésére használható. Csészénként (200 ml) körülbelül 3 gramm majoránna szükséges. Általában napi egy-két csészével isszák.

A majoránna önmagában vagy gyógynövényes gőzfürdőkeverék összetevőjeként is használható. Ez a fürdő segít a megfázásnál, és kozmetikai célokra is használható; a majoránna segít megtisztítani a bőrt.

A majoránna mellékhatásai

A majoránnát nem szabad két hétnél tovább gyógyászati céllal használni, mivel gyakori és hosszú távú használata fejfájáshoz vezethet. Terhesség alatt a majoránna, különösen az illóolajok, kerülendők.

A kisgyermekek gyomorpanaszaira és megfázására a majoránna kenőcs alkalmanként házi gyógyszerként használható. A majoránna kenőcs intenzív használata bizonyos körülmények között bőrelszíneződéshez vezethet.