Mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima)

Származása és elterjedése

Eredeti élőhelye Kelet-Kína, ahonnan a 18. században hurcolták be Európába és Észak-Amerikába dísznövényként. Magyarországra 1820 körül érkezett, először Budapesten telepítették parkokba, kertekbe.
Ma már az egész országban megtalálható. Főleg városokban, utak mentén, parlagon hagyott területeken terjed el nagyon.

Mirigyes bálványfa jellemzői

Évelő fa, mely akár 25 méter magasra is megnőhet. Kérge sima, hamuszürke. Levelei nagy méretűek, páratlanul szárnyaltak. Jellegzetes a kellemetlen szagú váladék a levélnyélen és a hajtásokon. Apró, zöldesfehér virágai nagy, látványos virágzatot alkotnak. Júliustól érik a termése.

Magvait a szél és a vízfolyások is terjesztik, így gyors a spontán terjedése. Gyökérsarjakkal is szaporodik. Gyors növekedésű, igénytelen, szárazságtűrő, károsítókkal és szennyezéssel szemben ellenálló. Allelopatikus anyagokat bocsát ki, amelyek gátolják más növények fejlődését a környezetében.

Mi a probléma a növénnyel?

1. Inváziós fafaj, veszélyt jelent az őshonos növényvilágra. Kiszorítja és felváltja a természetes vegetációt.

2. Allergiát okozó virágpora van. Kellemetlen szagot áraszt.

3. Mérgező vegyületeket tartalmaz, ezért nem alkalmas sem takarmánynak, sem tüzelőnek.

4. Nehezen irtható, vegyszeres és mechanikai irtása is problematikus. Visszaszorítása folyamatos beavatkozást igényel.