Mocsári hibiszkusz (Hibiscus moscheutos)

Mocsári hibiszkusz jellemzői

A mocsári hibiszkusz, vagy más néven óriás hibiszkusz (Hibiscus moscheutos), Észak-Amerika nedves területein őshonos. A mályvafélék családjának tagja, amely évente gyorsan növő, fásodó szárral rendelkezik, amely lombhullató jellegű. Jellegzetessége, hogy júliustól kezdve bőségesen nyíló, figyelemfelkeltő, méretes virágokkal díszíti környezetét.

Érdekessége, hogy a növény virágai gyakran csupán egy napig nyílnak, de a gyümölcsöződés után azonnal el is hervadnak. Mindeközben a folyamatosan megjelenő új bimbók garantálják a szüntelen virágzást.

A növény magassága általában 1-1,5 méter között változik, a hazai klímánkban a tél során hajtásai elfagynak, ezért szükséges a téli takarásuk, tudatos teleltetésük. Tavasszal viszont újra kihajtanak, és július-augusztusban gazdagnak ígérkező fehér, rózsaszín, piros vagy bordó virágokat hoznak.

E növény különösen jó választás szoliternek vagy akár kerti tó partjára.

Gondozása

A mocsári hibiszkusz a nyirkos, tápanyagban gazdag talajon fejlődik a legjobban. Ha a talaj minősége gyenge, a virágzás is szegényes lehet, vagy akár el is maradhat. A bőséges virágzáshoz rendszeres kálium utánpótlásra van szükség. Mivel napfényigényes növény, kerüljük a fákkal erősen árnyékolt területeket.

Bár vízigényes, a pangó vizet nem tolerálja jól. Az öntözést nem szabad elhanyagolni, mert ilyenkor a növény a bimbóit ledobja. Tavasszal, márciusban elszáradt virágszárakat le kell vágni. Az évek múlásával a bokor egyre terebélyesebbé válik, egy érett példány egy szezon alatt akár 300 virágot is hozhat. Nincsenek komoly kártevői.

Szaporítása

A mocsári hibiszkuszt magvetéssel vagy tőosztással lehet szaporítani. A magvetéssel szaporított növények az első évben már hoznak virágot egy száron, de igazán bokrossá csak a második évben válnak. A magok ültetése előtt javasolt néhány napig vízben áztatni őket, ezáltal növelve a sikeres kihajtás esélyét.

Metszése

A mocsári hibiszkuszt tavasszal, márciusban szükséges metszeni, ekkor kell levágni az elszáradt virágszárakat. A metszés segít a növény formájának megőrzésében, valamint elősegíti az új hajtások növekedését, ami gazdagabb virágzáshoz vezet. A visszavágás nem károsítja a növényt, hiszen az új hajtások minden évben újra kihajtanak, biztosítva ezzel a folyamatos virágzást.