Ricinus (Ricinus communis)
Aligha akad olyan növény, amely egy szezon alatt olyan hatalmas méretet ér el, mint a ricinus. A kertben minden más lágyszárú növénynél jóval magasabbra nő.
A ricinus növény jellemzői
A legtöbb ember jól ismeri a “hírhedt” ricinusolajat, amelyet a növény magjából nyernek. Bár a magot mérgezőként tartják nyilván, zsíros olaja nem az.
A ricinust már 5-6000 évvel ezelőtt is termesztették. Megtalálták magjait egyiptomi sírokban és a görögök legalább olyan jól ismerték, mint a rómaiak. Eredeti előfordulási helye ma már nem állapítható meg pontosan, valószínűleg Afrika trópusi területeiről származik, de egyes botanikusok szerint Indiában volt honos.
Igazi óriás
A ricinus terebélyes méretű növény. Egy éven belül több méter magasra nő, felfelé haladva egyre nagyobb, óriási méretű leveleket hoz. Aki a növényt dézsába ülteti, és azt teraszán, erkélyén vagy kertjében helyezi el, különleges hatást ér el vele.
A ricinus fajtái
A ricinusnak több fajtája létezik. Leggyakrabban a fényeszöld, olykor fehéren erezett levelű ‘Zanzibariensis’ fajtát ültetik. Mutatós a másfél méter magasra növő, vörös levélnyelű ‘Gibsonii’ fajta is. A ‘Sanguineus’ mélyvörös levelű, míg a ‘Borboniensis Arboreus’ magasra növő, fényes kékesszürke levelű fajta.
A ricinus virágai nem túl feltűnőek, ugyanakkor a babhoz hasonló méretű, márványozott magok nagyon dekoratívak.
A ricinus igényei, gondozása
A ricinus egy év alatt elérheti a 2-3 méteres magasságot. Óriási méretű, tányér formájú leveleket hoz.
Virág
A növény július végétől késő őszig virágzik. Zöldesfehér, ernyőben elhelyezkedő virágai nem illatosak. Az olajat tartalmazó termések később fejlődnek ki.
Fényigénye
Napos, igen meleg helyet igényel. Erős nyarakon gyengébben növekszik.
Öntözés
Ahhoz, hogy a növény teljes szépségét kibontakoztathassa, öntözzük bőségesen, és adjunk neki hetente tápoldatot.
Föld és átültetés
Csak a saját nevelésű egyedeket ültessük át nagyméretű dézsába, hogy a terebélyes növény elég helyet kapjon. Talaja legyen tápanyagban gazdag és laza.
Ricinus szaporítása
A ricinus nálunk egyéves növény, tehát évről évre újra kell ültetnünk. Szaporítása ősszel kezdődik az érett, csoportosan elhelyezkedő magok begyűjtésével, amelyeket tavaszig száraz, hűvös helyen kell tárolnunk. A magokat márciusban vessük el.
A vetéshez való földdel töltött cserepekbe egyszerre többet is ültessünk. A magok gyakran nagyon nehezen csíráznak, ezért jó, ha vetés előtt azokat egy napig langyos vízben áztatjuk. Állítsuk a cserepeket kb. 20°C-os helyre, és tartsuk a talajt nedvesen.
Csírázás után is több növény elhalhat. A megmaradt egyedeket ültessük egyenként nagyobb cserepekbe, és 16 °C körüli hőmérsékleten gondozzuk őket tovább.
Május közepétől ültessük a növénykéket tápanyagban gazdag talajjal töltött dézsákba. Ahhoz, hogy a növény elérje nagyságát, állítsuk igen meleg, szélvédett helyre, például a ház közelébe.
Ezután természetesen az egész növekedési időszak alatt bőségesen öntözzük, és hetente egyszer adjunk neki tápoldatot. Ha a ricinus nagyméretű dézsában áll, akkor naponta akár kétszer is öntözzük meg.
