Selyemakác (Albizia julibrissin)
Selyemakác jellemzői
Eredeti élőhelyén, Irántól Japánig a selyemakác nagyon elterjedt növény, amelyet díszítő értéke, szépsége miatt gyakran telepítenek a házak elé díszfaként. A selyemakác azonban csak részben ellenálló fajta, így Észak-Európában inkább lakások hűvösebb helyiségeiben tartják mint mutatós szobanövényt.
A perzsa selyemakác (Albizia julibrissin) az egyszerű akác közeli rokona szépen szárnyalt levelei finom árnyakat és formákat vetítenek a falakra. Az idősebb növény levélkéi 30 cm-re is megnőhetnek, gömbszerű, rózsaszín virágzata pedig kora nyártól őszig díszíti az ágakat. A szabadban élő példányok már fiatal korukban is hoznak virágokat, a cserépben neveltek azonban csak ritkán virágoznak. Az A.j. ‘Rosea’ a selyemakác egyik fajtája mindössze 6 cm-re nő meg, ennek kisebb sötét rózsaszín virágzata van, és sokkal jobban bírja a hideget is.
Selyemakác gondozása
Ez a fél-fagytűrő fa elviseli – bár nem tartósan – a 0°C körüli hőmérsékletet is. A lakásban tartott példányokat nyaranta tartsuk hűvös, jól szellőző helyen. Ha megoldható, nyáron inkább tegyük ki a szabadba. A magvak körülbelül 30-90 nap elteltével kezdenek csirázni. A magokat tartsuk 18-24 °C körüli hőmérsékleten, és 12 órát áztassuk mielőtt elvetnénk.
A selyemakácnak bőséges, közvetlen napfény kell, ettől lesznek a levelei szépek. A tűző naptól azonban védeni kell. Alapos öntözést igényel. A bőséges öntözés után várjunk a következő locsolással, amíg a talaj kiszikkad. Ez a mérsékelt égövi növény nem igényel pótlólagos párásítást.
A rossz minőségű talajban is kiválóan megél, ezért ne tápoldatozzuk, hiszen a szobanövényként tartott példányok esetében nem is jó, ha túl nagyra nőnek. Átültetni is csak 2-3 évente kell. Tavasszal a felső talajréteget cseréljük le. A jó vízelvezető, agyagos földbe ültessük, ami lehet akár mészben gazdag is. Ha kinövi a cserepét, tavasszal ültessük át, a nagyobb fáknál csak felső talajréteget cseréljük le.
A növekedését kordában tarthatjuk, ha a tél vége felé rendszeresen megmetsszük a fát. A fiatal növényen vágjunk le minden mellékhajtást, így elérjük, hogy egyetlen szálból álló törzs fejlődik ki. Az idősebb példányok koronáját ötévente ritkítsuk meg, és távolítsuk el a sérült ágakat. A szabadban tartott növényeknél előfordul, hogy a tövükből sarjasztanak új hajtásokat. Ezek a hajtások fagyra érzékenyek, ezért az első télen takarással, zsákvászonnal védeni kell őket.
Kártevők és betegségek
A selyemakácot egy egész sor üvegházi kártevő és betegség támadhatja meg, melyek általában a többi növényre is veszélyesek. A baj észlelésekor azonnal védekezzünk ellenük.
Tartási körülmények: a növényt, amely félig-fagytűrő inkább hűvös helyen tartsuk, mert nem szereti a túlfűtött helyiséget, és ilyenkor idő előtt (augusztus) ledobhatja a leveleit.
