Szikomorfa (Ficus sycomorus)
A szikomorfa a közismert szobafikuszhoz hasonlóan az eperfafélék családjába tartozik. Afrikában és Egyiptomban tizenöt méter magasra is megnő, de szobanövényként is elérheti a két-három méteres magasságot.
Szikomorfa jellemzői
A szikomorfa a legrégebben ismert kultúrnövények egyike. A Kelet-Afrikából származó fa i. e. 3000-ben került Egyiptomba, ahol nagyra növő példányaival még ma is sok helyen találkozhatunk. Míg azon a vidéken a szikomorfa 15 méteres magasságot is elérhet, a nálunk ismert szobanövény csak két-három méter magasra nő. Keskeny, ovális levelei a selyemhernyó táplálékául szolgáló eperfa-levelekre hasonlítanak.
A szikomorfát haszonnövényként többféle célból termesztik. Gyümölcsét fogyasztják, a fa erős kérgét pedig feldolgozzák. Az ókori Egyiptomban például múmiákat temettek szikomorfából készült koporsókba. A fa piros színű gyümölcse valamivel kisebb, mint a szokványos füge. A gyümölcsök rendszerint csupasz ágakon, fürtökben helyezkednek el. A gyümölcs ízéről nagyon eltérőek a vélemények: egyesek szerint jóízű, mások viszont ehetetlennek tartják.
A szikomorfa virágának és termésének felépítése botanikai érdekességnek számít. A vacak ugyanis körülfogja a virágokat, amelyek befelé visszahajlanak úgy, hogy kívülről csak egyfajta „héj” látszik. A beporzást a fügedarázs végzi. A fán lévő gyümölcsöket olykor annyira ellepik a fügedarázs lárvái, hogy nem lehet őket felhasználni. A beporzás után a virágból dióhoz hasonló gyümölcsök fejlődnek.
Szikomorfa nevelése
Júniustól szeptemberig
Május végén/június elején. amikor már biztosan nem fenyeget fagyveszély, a szikomorfát kitehetjük az erkély vagy a terasz szélvédett részére. Egész nyáron bőségesen öntözzük, mert a földnek nem szabad kiszáradnia. Hetente egyszer tegyünk tápoldatot az öntözővízhez.
Szeptembertől májusig
Szeptemberben amikor csökken a hőmérséklet, a növényt vigyük zárt helyre, de ne fűtött szobába, mert télen 5 °C körüli hőmérsékletre van szüksége. A nyugalmi időszakban csak annyi vizet adjunk a növénynek, hogy a föld ne száradjon ki, a trágyázással pedig teljesen hagyjunk fel. Februártól, amikor már hosszabbak a nappalok, ismét növelhetjük az öntözővíz mennyiségét, és elkezdhetjük a trágyázást. Kora tavasszal átültethetjük készen kapható általános virágföldbe.
Gondozása, igényei
A bokros vagy fás növekedésű szikomorfa két-három méteres magasságot is elérhet. Az alig észrevehető. jelentéktelen illatú virágok a virágzati tengely belső oldalán helyezkednek el. Fénykedvelő, de a perzselő napsütést nem viseli el. A szabadban is jól érzi magát. Az ideális téli hőmérséklet 5 °C körül van.
A növekedési időszakban bőségesen öntözzük, és hetente egyszer adjunk tápoldatot az öntözővízhez. Télen takarékoskodjunk az öntözővízzel, és ne trágyázzuk. Minden tavasszal ültessük át általános virágföldbe. Ha a növény túl nagyra nőtt, ősszel vagy tél elején visszavághatjuk.
A szikomorfa nagy helyet igényel, ezért legjobb, ha egymagában áll. A megfelelő fejlődés feltétele. hogy alacsony hőmérsékletű (kb. 5 °C-os) helyiségben teleltessük a növényt.
Szaporítása
A visszavágásra legalkalmasabb időszak az ősz és a tél eleje. Az ekkor levágott hajtásokat dugványnak használhatjuk, mivel azonban erre csak tavasszal keríthetünk sort, tároljuk őket fagymentes földben, és február-márciusban vegyük elő.
A kiásott hajtásokat vágjuk kb. 10 cm hosszúságú darabokra. Ügyeljünk rá. hogy minden egyes részen maradjon egy darabka kéreg. A dugványokat tűzdeljük könnyű, kevert földbe. A vágási felületeket mártsuk gyökereztető hormonba. A növény 20-25 °C-os hőmérsékleten három-öt hét alatt begyökeresedik. Ha a gyökerek átszőtték a cserép földjét. ültessük át a növényt.
Kártevők és betegségek
A szikomorfa erőteljes, egészséges növény. Kártevők vagy betegségek csak ritkán támadják meg. Olykor gondot okozhatnak a gyapjas-tetvek, amelyeket a levelek és ágak hónaljában megjelenő apró vattacsomókról ismerhetünk fel. A kártevőket csipesszel távolítsuk el, de ha nagyon
elszaporodtak, rovarirtó szert kell alkalmaznunk, amelynek erősségét a kár nagysága határozza meg.
