Kerti növények

Tavaszi kankalin (Primula veris)

A tavaszi kankalin a kankalinfélék népes, igen változatos családjába tartozik, és régóta közismert gyógynövény is. Apró, sárga virága a tavasz egyik első hírnöke.

Kankalin jellemzői

A tavaszi kankalin (Primula veris) vadon élő fajtáit az északi félteke valamennyi mérsékelt éghajlatú területén megtaláljuk. A kankalinfélék családja rendkívül sokrétegű. A tavaszi kankalin “felfújt” csészelevele halványzöld, koronaszerű virágzata sárga, amelyet öt vöröses folt díszít.

Keresztezett kankalin fajok

A kereskedelemben számos keresztezett kankalinfaj kapható. A sárgás színű sugárkankalin  (Primula elatior) és a nagyvirágú szártalan kankalin  (Primula vulgaris) keresztezésével nyert fajok a leggyakoribbak. Angliában nemesítették a különleges Primula anglica hibridcsoportot.

Magvetéssel könnyen szaporítható

A hibridek virága általában nagyobb, mint az eredeti fajoké, azok finom illata azonban sajnos veszendőbe megy. A virágok színe igen változatos. A kankalinok könnyen szaporíthatók. Vessük a magokat a kertbe, de kankalinok az erkélyládában is igen szépek.

A tavaszi kankalin kedvelt gyógynövény. Gyökere köhögéscsillapító, virága vízhajtó, illetve görcsoldó hatású.

A tavaszi kankalin mint gyógynövény

A tavaszi kankalin régóta közismert gyógynövény, amelynek valamennyi részét – csészelevelét, virágát, levelét és hagymáját – ma is előszeretettel alkalmazzák a gyógyászatban. Régebben az asszonyok a hajnalban a kankalin leveléről gyűjtött harmatot szépítőszerként használták.

Csillapítja a nehezen múló köhögést, és segít a letapadt váladék feloldásában és kiköhögésében.

Tavaszi kankalin tea

Vadon termő fajták

A tavaszi kankalin legközelebbi rokona a szintén sárga, de laposabb virágú sugárkankalin (Primula elatior).

A nagyvirágú szártalan kankalin (Primula vulgaris ‘grandiflora’) virágzata nagyobb élénk színű. A lisztes kankalin (Primula farinosa) kicsi, filigrán, virága vöröseslila, tojásforma levelének fonákját mintha csak belisztezték volna.

A mocsaras területeken, vízes réteken található, savanyú talajon él. Kedvelt sziklakerti növény, bár kissé érzékeny.

A vadon termő fajokat tilos kereskedelmi forgalomba hozni. Valamennyi piros virágú faj és minden kankalin hagymája védett.

Kankalin gondozása

A tavaszi kankalin évelő növény. Levele hosszúkás, élénkzöld színű, szára 20-25 cm hosszúra is megnő. Sok kankalinfajjal ellentétben a tavaszi kankalin megőrizte finom illatát. Március-májusban virágzik.

Fény és hőmérséklet

A lakásban világos, de hűvös helyre tegyük, hogy virága sokáig tartson. A virágzási időszakban a környezet hőmérséklete legfeljebb 13-16 °C legyen.

Öntözés, tápanyag igénye

A cserépben nevelt kankalin földjét ne hagyjuk kiszáradni, de túl vizes se legyen. Csak akkor trágyázzuk, ha már elvirágzott.

Talaj, átültetés és metszés

A kertben lévő tavaszi kankalint ősszel kiáshatjuk, és a cserepet bevihetjük a lakásba, hogy tavaszig a gyökérzet kifejlődjön. Földjét azonos arányú tőzegből, virágföldből, homokból és kavicsból keverjük. Ha nem magról kívánjuk szaporítani, az elhervadt virágokat azonnal távolítsuk el.

Környezet

A tavaszi kankalin a virágzási időszakban alacsonyabb hőmérsékletet igényel, ezért nagyon jól érzi magát az erkélyládában, illetve a teraszon. A szobában lehetőleg napos ablakpárkányra tegyük.

Februártól márciusig

A növényt kora tavasszal vásárolhatjuk meg. Az ősszel a kertbe ültetett cserepes kankalinokat szintén kora tavasszal ássuk ki. A kerti ágyásban elhelyezett növényeket ősszel ki kell venni, és cserépbe kell átültetni. A kiásott cserepes növényeket öntözzük, de ne trágyázzuk.

Áprilistól júniusig

A virágzási időszakban a növényt gondosan öntözzük, a hervadt részeket távolítsuk el. Új növényt a gyöktörzsek osztásával szaporíthatunk, miután a kankalin elvirágzott.

Júliustól októberig

A cserepeket a kert árnyákos részén, lehetőleg egészen a cserép pereméig ássuk be a földbe. Ilyenkor is öntözzük és trágyázzuk a kankalint, hogy elősegítsük a lédús, erőteljes levélrozetták kialakulását.

Novembertől januárig

A levelek elszáradnak. Gyakran az év elején megjelennek azonban az új, zöld hajtások. A szabadban teleltetett, beásott növényeket gondosan takarjuk le, hogy földjük ne fagyjon túl keményre. Így könnyen ki tudjuk majd ásni februárban.