Ugróvillások elleni védekezés

Az ugróvillások állati kártevők, amelyek a virágföldben vagy annak felszínén élnek. Öntözéskor fedezhetjük fel őket. Bár nem veszélyesek, kellemetlenséget okozhatnak.

Az ugróvillások jellemzői

Ha egy cserepes növényen ugróvillásokat fedezünk fel, az valamilyen gondozási hiba jele. Ezek az állatok ugyanis akkor jelennek meg, ha a talaj túlságosan nyirkos és a levegő páratartalma túl magas.

Ezek a kártevők igen aprók, mindössze 1-4 mm hosszúak, szárnyuk nincs, mégis rendkívül mozgékonyak. Színük változó lehet: egyesek fehérek, más fajok kékesfekete színűek.

Ha egyszer nagyítóval megvizsgáljuk ezeket a rovarokat, láthatjuk érzékelő csápjaikat és rövid lábaikat. Legfontosabb azonban a hasi oldalukon található kinövés, a tulajdonképpeni ugróvilla, amelynek segítségével az állatok gyorsan és nagyon messzire ugorhatnak. Nevüket is innen kapták.

Talajtakaró rovarok

Az ugróvillások a talaj felületén láthatók. Minden egyes alkalommal, amikor megöntözzük a növényt, magasra felugranak, vagy a kaspóban tartott cserepek külső oldalán telepednek meg. Szinte lehetetlen nem észrevenni ezeket a rovarokat, ami természetesen megkönnyíti az ellenük való védekezést is.

Mivel táplálkoznak?

Az ugróvillások főként gombákkal, algákkal, a talajban található bomló szerves anyagokkal táplálkoznak. Csak ritkán fordul elő, hogy a fiatal növények lédús részeit, például a csírázó magvakat vagy a puha leveleket károsítanák. Tehát nem olyan veszélyesek, mint a pajzstetvek vagy a takácsatkák, de jelenlétük mégis kellemetlen a növény tulajdonosának.

Ritkán látható kárképek

Az ugróvillások néha megrágcsálják a földfelszín közelében fekvő gyökereket, és ezzel valódi kárt okoznak. Nem közvetlenül amiatt, hogy a gyökerek sérülnek, mert azt kiheverné a növény, hanem a másodlagosan terjesztett gomba- és vírusbetegségek okoznak igazán nagy kárt: meglehetősen nehéz ellenük védekezni.

Az okok

Az ugróvillások nyirkos környezetet igényelnek, olyat, amilyen egy virágcserépben van, ha rendszeresen túlöntözzük a talaját.

Megjelenésük másik oka lehet a talaj kedvezőtlen összetétele, mert így a talaj tovább tárolja a vizet, mint az feltétlenül szükséges volna. Általában radikálisan csökkenthetjük a kártevők számát, ha kevesebbet öntözzük a növényt. Ha ez nem segít, más módszert kell alkalmaznunk.

Ugróvillások elleni védekezés

Ha túl sok ugróvillás van a talajban, ültessük át a növényt. Próbáljunk meg minél több földet leszedni a gyökerekről. Ahhoz, hogy az átültetés hatásos legyen, ne öntözzük túl.

Az új talaj önmagában nem mindig segít a gondon, ezért használjunk szaküzletben kapható talajfertőtlenítő szert is. A kezelést két-három alkalommal ismételjük meg.

Megelőző intézkedések

Mi magunk sokat tehetünk azért, hogy ne jelenjenek meg ugróvillások növényeink talaján. Például úgy, ha helyesen öntözzük, vagyis ha nem nyúlunk automatikusan a kannához, hanem először ujjunkkal megvizsgáljuk a talajt. A növények vízigénye ugyanis az év folyamán változik.

Megfelelő drénezés

Ahhoz, hogy a talaj az öntözés következtében ne fülledjen be, levegő is tartalmaznia kell.

Az általános virágföld állagát feljavíthatjuk, ha kavicsot vagy homokot keverünk hozzá. Ekkor ugyan csökken a tápanyagok mennyisége, de azt megfelelő trágyázással pótolhatjuk. Ezenkívül minden átültetéskor tegyünk a cserepek aljára 2 cm vastag kavicsréteget, így a felesleges víz a kifolyó nyílásokon át gyorsan eltávozhat.