Vakond elleni trükkök
Csak a földkupacok árulkodnak a fekete bundás, kártevőket irtó állat jelenlétéről.
Vakondok jellemzői
A vakondok legfeljebb 18 cm hosszúra nő meg. Mellső végtagjain összenőtt ujjak vannak, karmai hosszúak. „Keze”, valamint hosszú ormánya rózsaszínű, teste többi részét sötét, bársonyos bunda borítja. Legfontosabb érzékei a hallás – bár nincs külső fülkagylója -, valamint a szaglás és a tapintás. Szeme apró, látása fejletlen.
Életmód
A vakondok magányos rovarevő állat. Szerteágazó járatrendszerben él. Állandóan portyázik, hogy zsákmányt találjon magának. A vakondoknak ugyanis mindennap a testtömegével megegyező súlyú táplálékot kell elfogyasztania. A hím általában 100, a nőstény 70 g-ot nyom. A vakondok ásás közben is talál magának zsákmányt, de fő táplálékforrását a „betolakodó” állatok jelentik, amelyek általában nem menekülhetnek a járatból.
A vakondok tavasszal szaporodnak. A párzás után három héttel a nőstény négy-öt csupasz kölyköt hoz a világra, amelyeket hathetes korukig szoptat. A kicsinyeknek háromhetes korukban nyílik ki a szemük. Anyjuk felnőtté válásukig gondoskodik róluk, és veszély esetén átviszi őket egy másik odúkamrába.
A vakondok nem alszik téli álmot, így minden nap táplálkoznia kell. járatainak kamráiban földigiliszta-készletet halmoz fel. A raktározásra szánt földigilisztát a feje mögött harapja meg, hogy megbénítsa.
Vakond ellenségei
Pézsmaillata miatt sok állat visszariad a vakondoktól. Legfőbb ellensége a gólya, amely hosszú csőrét dárdaszerűen belefúr a vakondtúrásba abban a pillanatban, amikor megmozdul a föld, és élve nyeli le a vakondokot. Az ölyv is akkor csap le rá, amikor a földet hányja a túrásból; a borz és a vaddisznó azonban olykor ki is ássa az állatot.
Így él a vakond
A vakondoknak kiterjedt járatrendszere van, amelyben odúkamra és vadászterület is található. A kettő gyakran nagyon távol esik egymástól, és csak néhány járat köti össze őket. Az odúkamra mindig száraz részen található, mintegy fél méterrel a föld alatt. Sugár alakban szellőzőnyílások nyílnak belőle. Az odúkamra fölötti földkupac rendszerint nagyon magas. A vadászterületet a sok túrásról lehet felismerni. Ott a járatok közvetlenül a föld felszíne alatt helyezkedik el.
Mit eszik a vakond?
Meztelen csiga: a meztelen csigák előszeretettel fogyasztanak puha levelű zöldségféléket és dísznövényeket; meleg, csapadékos nyarakon inváziószerűen jelennek meg.
Kis egérfélék: mindenevők, felfalják a kerti gyümölcsöket és zöldségeket is; a vízi pockok előszeretettel pusztítják a növények hagymáit, gumóit és gyökereit.
Ászkák: az ászkák apró ízeltlábúak; elsősorban elhalt növényrészekkel táplálkoznak, s így elősegítik a humuszképződést.
Bogarak: a bogarak között vannak növény- és rovarevők. A növényevő fajok, például a vincellérbogár, rettegett kártevők. Sokuknak a lárvája okozza a kárt.
Pókok: vannak köztük növény- é s rovarevők; néhány fajuk elhalt növényi anyaggal táplálkozik, ezáltal elősegíti a humuszképződést.
Lótetvek: rettegett kártevők, amelyek az egész kertet aláássák ujjnyi vastag járataikkal, eközben megeszik a növényeket és gyökereit.
Pajorok és más lárvák: sok kártevő rovar köztes fejlődési stádiuma; a pajorokból leggyakrabban falánk, de mára ritkábbá vált cserebogarak, a kártékony drótférgekből pedig szürke pattanóbogarak fejlődnek ki.
Férgek: ide tartoznak a talajban élő fonalférgek, de a hasznos földigiliszta is, amely az egyik legfontosabb humuszszállító.
Vakond csapda
A vakondokat a kihalás fenyegeti, ezért felvették a veszélyeztetett fajok listájára. Nem szabad megölni vagy élőhelyéről elűzni. A vakondok lazítja a talajt, javítja a szellőzését, és sok kártékony rovart elpusztít.
Ha a vakondtúrások zavarnak bennünket, a zajra érzékeny állatott úgy űzhetjük el, hogy egy üvegpalackot a nyakáig ferdén beásunk a földbe. A szél olyan hangokat kelt az üvegben, melyektől a vakondok fél.
