Vénusz légycsapója (Dionaea muscipula)

A vénusz légycsapója húsevő mocsári növény. Elsősorban az apró rovarokat, legyeket kedveli. Különleges táplálkozása miatt, nemcsak a gyereket, hanem a felnőttek körében is kedvelt szobanövény.

Vénusz légycsapója jellemzői

A Vénusz légcsapója (Dionaea muscipula), nemzetiségének egyetlen fajaként, csak Carolina (USA) tengerpart közeli tőzegmohalápjain honos. Ott állítgatja májustól júliusig levélcsapdáit, hogy legyeket és más rovarokat fogjon. A vénuszlégycsapó latin nevét Dionaiaról, a báj és kellem istennőjétől kapta, szépnek vagy tetszetősnek azonban a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetjük ezt a növényt.

A kipusztulás veszélye fenyegeti

A növény hazája az amerikai Karolina állam lápvidékein található. A kereskedők olyan mennyiségben gyűjtötték be természetes élőhelyéről, ültették műanyag cserepekbe és hordták szét a világ különböző részeibe, hogy a fajt a kihalás veszélye fenyegette. Időközben védelem alá helyezték, és ma már nem lehet kivinni az állam területéről.

Légyfogók

Rendkívül izgalmas megfigyelni, hogyan ejti el a növény a kis rovarokat, legyeket vagy pókokat. Ha a rovarok csak a peremen elhelyezkedő sertéket érintik meg, még nem történik semmi. Amint azonban a három ingerátvivő serte egyikéhez érnek, amelyek mindkét levél belső félen megtalálhatók, pillanatok alatt úgy összecsapódik a két levél, hogy a peremeken lévő szőrök is egymásba kapcsolódnak. Az áldozat foglyul esett, többé nem tud elrepülni.

Végül a növény olyan folyadékot választ ki, amely a rovarok testét feloldja. Amikor a levelek újra felnyílnak, csak néhány megemészthetetlen rész látható rajtuk.

Ritkán virágzik

Ha szobában tartva a vénuszlégycsapó egyszer virágozni kezd (ami csak ritkán fordul elő), akkor a virágszár a levélrózsa közepéből tör elő, amelyen a virágok fehér fürt-virágzatot alkotnak.

TIPP: Permetezés helyett a páratartalmat a következő módon is növelhetjük: állítsuk a cserepet egy másik nagy cserépbe, a kettő közti rést töltsük ki tőzeggel vagy tőzegmohával, és ezt a közeget tartsuk állandóan nyirkosan.

Vénusz légycsapója gondozása

A növénynek nincs fő idénye, a virágboltok egész évben árusítják. Gondozása a lakásban nehéz feladat, mivel egész évben rendkívül magas páratartalmat igényel. A legjobban zárt virágablakban fejlődik. Tarthatjuk még nagyméretű üvegben vagy terráriumban, de akár egy növénypalackban is. A növény általában nem nő 15 cm-nél magasabbra. Tőlevélrózsát fejleszt. Minden egyes növényen, a húsos levélnyeleken számtalan “csapdalevél” található.

Virág

Optimális feltételek mellett, amelyeket a szobában ritkán termethetünk meg, fehér virágokat hozhat. Az egyes virágok a szár végén fürtvirágzatban helyezkednek el.

Fény és hőmérséklet

Állítsuk a lehető legvilágosabb helyre, de forró napokon a perzselő déli napfénytől óvjuk. Télen is sok fényre van szüksége. Adott esetben növénylámpával kiegészítő megvilágításról kell gondoskodnunk. Meleg, száraz környezetben nem sokáig él. Ideális számára a 10 °C alatti hőmérséklet és a magas (80% feletti) páratartalom.

Öntözés és tápanyag

Nyáron talaja nem száradhat ki. Lehetőleg alulról öntözzük, és emellett vízzel permetezzük vagy állítsuk nyirkos tőzegágyba. Tápoldatot csak akkor adjunk neki, ha sokáig nem jutott rovartáplálékhoz.

Átültetés

Tavasszal tőzeg és föld keverékébe ültessük.

Mivel a Vénusz légycsapója magas páratartalmat igényel, a legmegfelelőbb hely számára egy terrárium vagy télikert.

Szaporítása

Ha egy kis szerencsével hozzájutunk magokhoz, a szaporítás legnehezebb kérdése már meg is oldódott.

A magok a legegyszerűbben úgy csíráznak ki, ha nyirkos itatóspapírra vagy tőzegmohára helyezzük őket. Ezáltal megakadályozhatjuk a gombafertőzés lehetőségét is. A csírázás 1-3 hónapig is eltarthat.

Kártevők és betegségek

A szárazság biztos pusztulást okoz, míg a túl sok öntözéstől télen megrothadhat a növény.