Vénuszfodorka (Adiantum)

Vénuszfodorka jellemzői

A Vénuszfodorka  (Adiantum)  nedvességkedvelő évelő növények, amelyeknek a levélkékből álló fürtjei többnyire legyező alakúak, élénkzöldek és vékony szerkezetűek. Az Adiantumokat finom és elegáns lombozatuk miatt termesztik.

Sejtettük, hogy az ennyire filigrán termetű páfrány nagyon érzékeny. Valóban, a vénuszfodorka vékony, feketésbarna nyeleken elhelyezkedő, kecsesen szárnyalt levélzete igen könnyen tönkremegy, ha alacsony a levegő páratartalma, vagy a talaj kiszárad.

Szobai körülmények között a legtűrőképesebb az Adiantum raddianum ‘Fritz Lüthi’ és ‘Decorum’ fajtája, valamint az Adiantum tenerum változatai. Valamennyi vénuszfodorka, melyekből kereken 200 faj él Amerika trópusi területein, legszebben úgy fejlődik, ha párás, meleg levegőjű, zárt virágablakba ültetjük más növények alá.

A gyűjtők valóságos kis páfránykertet alakítanak ki megfelelő nagyságú üvegekben. Erre igen alkalmasak a nagy régi uborkásüvegek, amelyek nyílásait lezárhatjuk, ha már a páfrányokat beültettük.

Vénuszfodorka igényei

A félárnyékos, meleg helyet igényli; a levegő és a talaj hőmérséklete egész évben 20°C alá ne süllyedjen. A talaj legyen erősen savas kémhatású, tőzeg alapú földkeverék. Öntözés: állandóan tartsuk a talaját egyenletesen nedvesen, de a cserép ne álljon vízben! Lehetőleg langyos vizet használjunk. Lombját gyakran permetezzük, főleg télen.

Márciustól augusztusig havonta egyszer tápoldatozzuk. Az oldat töménységét csökkentsük a javasolt érték felére. Kétévente ültessük át. Tavasszal tőosztással szaporíthatjuk.

Kártevők és betegségek

A magas páratartalommal párosult alacsony hőmérséklet vagy a tápanyaghiány levélbarnulást okozhat.